A tél. A fényfüzérrel futtatott város, az arany-ezüst színű karácsonyi vásár, a háttérzajként futó betlehemi énekek, a fűszeresen édes illatok elegye, a mézeskalács, a forrócsoki, a kandalló, a puha és meleg pokróc, a bekuckózós hűvös esték és a bejgli ízű reggelek. Néhány költői kép, és mindenkiben elindul valami kellemes asszociáció, amely egyszerre hoz elő képeket, illatokat, ízeket, élményeket, történeteket. Ha más nem, a téli filmek romantikusan irreális világából.
Ahol minden szerelem decemberben születik, és minden álom ebben a 31 napba zárt csodában válik valóra. Egy csókkal a fagyöngy alatt, vagy egy halványan villódzó, műanyag hullócsillag kíséretében.
Mindenki boldog, mindenki izgatott, mindenki csodát vár. Mi meg csak állunk, és nem értjük, miért önt el mégis a téli szomorúság.
Talán még él bennünk valami kis remény, hogy múló állapot ez a melankolikusan fagyott hangulat, amely a tél közeledtével telepszik rá a mellkasunkra. Nyom, szúr, néha fojtogat. Pedig próbálunk örülni, szeretni és szeretve lenni, élvezni az ingergazdag ünnepi környezetet.
Miért törhet ránk a téli szomorúság?
Túl azon, hogy gyermekkorunk meghatározó ünnepei milyen minőségben és hangulatban teltek el, és azok miként képesek determinálni felnőttkorunk ünnepi hangulatát, a december más okok miatt is kritikusan veszélyeztetett időszak a szomorúságra. Az év utolsó hónapjaként az elmúlásra emlékeztet.
A fülünkben konstans lüktető karácsonyi dallamok sem képesek elfojtani a bennünk élő vágyat az idő megállítására.
A vágyat, hogy a múltat és jövőt összekötő jelenben éljünk, és visszaszámolt percek helyett az eltelő idő megnyugodjon az állandóságban.
Hygge – a téli szomorúság ellen
Egyet tehetünk, kedves korral változó – és semmiképpen sem öregedő – sorstársaim. A jelent annak minden szépségére nyitottan, tudatosan éljük meg. A hygge mint a dánok filozófiája a hétköznapi boldogságról, erre tanít minket. Egyfajta „lajhár-filozófia”, amely engedélyt ad belelassulni a pillanatba. Egy olyan világban, ahol versenyt csináltunk abból, ki rázza gyorsabban ki a szemeket az egyébként is gyorsan pergő homokórából.
Engedély a „szent lustaságra”. Amely leginkább egy megfontolt higgadtságot jelent, valódi „slow motion”-ben élve át a pillanatokat. Újra és újra. Addig, amíg jól esik. A világunkban rövidre metszett alvást, a „timelapse” utazásokat, a túlórába tolt munkát, a „bűnözésként” megélt vacsorákat. Megállva a gyorsuló tömeg sodrásában válhat hosszúvá és valóban pihentetővé az alvás, kényelmessé és kikapcsolóvá az utazás. Produktívvá és élvezetessé a munka, és büntetlen örömmé a jóllakottság érzése.
Tipp: Állítsd néhány órára repülő üzemmódra a telefonod, és élvezd az offline perceket egyedül, vagy szeretteid társaságában!
Fika – a kávézás svéd művészete
Megpihenhetünk a szobánk csendjében egy gőzölgően meleg kávé vagy tea mellett, „fikásan” kellemes hangulatot teremtve magunk körül, amelynek kultúrájára a svédek tanítanak. Egyedül, vagy szeretteink társaságában, akik olyanok, mint „a kávé: nem tesznek fel ostoba kérdéseket”.
Tipp: Főzz egy kávét, készítsd elő a legmelegebb pokrócodat, tedd be legjobb hangulatod zenéjét, amely akár a kedvenc nyári slágered is lehet, és kuckózz be a fotelbe egy “fikás” fél órára!
Lagom – egyszerűen szép az élet
Miközben megtartjuk a svédek „lagom” titkát, amely a mértékletességre int, megértjük, hogy a legszebb dolgok nemes egyszerűségükben történnek. A túlzásba vitt dekorelemektől letisztulva, a frissen sült sütemény, vagy a forralt bor illatában úszva.
Egy helyen, ahol nem siet az idő, ahol és ahonnan senki sem siet. Ahol indulófélben az atmoszféra mégis maradásra bír. Mert ahol áll az idő, ott nincsenek időpazarló percek. Nincsenek produktivitásra és teljesítményre hajszoló belső késztetések. A legkreatívabb ötletek pedig ezeken a helyeken születnek. Ahol játék teremteni.
Tipp: Engedd meg magadnak, hogy a túlzásba vitt dekorelemek helyett az együtt töltött idő hozza el az otthonodba a karácsonyt!
Megtehetjük azt, amit egyébként bármikor megtehetünk, és az élmény újabb és újabb megélésével állandóvá tehetjük a pillanatot. Mert a múlt jó élményeinek helyszínei, az ég színei, a kávé illata, a meleg fények minden évszakban, minden hónapban, mindennap elérhetők és átélhetők számunkra. Ezek azok az élmények, amelyekben megtapasztalhatjuk, hogy élni jó. Nem sürgető, nem hajszoló, nem követelőző, nem kimerítő. Csak jó. Amilyen jó a természet nyugalmának állandó illata. Ahol nem kap teret a téli szomorúság.
A cikk eredeti, teljes terjedelmében a Megoldásközpont oldalán jelent meg.
