Mi befolyásolja a munka és magánélet egyensúlyát, mitől vált egyre fontosabbá és hogyan tudjuk jól fenntartani?
Természetes igényünk, hogy összeegyeztethetőek legyenek a munkahelyi és családi feladataink, jusson elég időnk saját magunkra, legyen szó pihenésről, tanulásról, hobbiról stb. A vágyott harmonikus állapot akkor valósul meg, amikor elégedettek vagyunk a munkahelyi és családi szerepünkkel, a prioritásaink mentén megfelelő mennyiségű és minőségű időt tudunk fordítani a feladatainkra, kapcsolatainkra és önmagunkra is.
Ebben jelentős szerepe van a vállalati kultúrának, a vezetők hozzáállásának és a munkáltatók által biztosított lehetőségeknek, amelyek segíthetik a munkavállalót a feladatai ellátásában.
Felismerték, hogy az elégedett munkavállaló sokkal elkötelezettebb és motiváltabb, a teljesítménye is nő. A munkáltató érdeke is, hogy különböző eszközökkel segítse a dolgozókat az ideális egyensúlyi állapot elérésében és fenntartásában.
Munkám során – mind a toborzás-kiválasztásban, mind a karrier coachingban – kulcsfontosságú, hogy a jelöltekkel, kliensekkel részletesen beszélgessünk arról, miért gondolkodnak a váltáson, vagy döntenek az állásváltoztatás mellett, egyúttal mi az, amit keresnek, mit várnak el a leendő munkáltatójuktól. Megismerve a hátterüket, motivációjukat, elképzeléseiket, hatékonyabban tudom segíteni őket karrierútjuk alakításában. Az elmúlt 2-3 évben (ami egybecseng a Covid időszak végével) a váltás okaként gyakran jelölték meg a munka-magánélet egyensúlyának hiányát, egyúttal kb. tízből heten kiemelik a munkáltatóval szembeni elvárások között, hogy biztosítsa a számukra ideális egyensúlyt (a szakmai fejlődési lehetőség, stabilitás, erkölcsi és anyagi elismertség mellett). Ezért olyan munkahelyet keresnek, amely lehetővé teszi számukra a vágyott állapot elérését, amit tartósan fent is tudnak tartani, emiatt képesek kompromisszumokat kötni, vagy áldozatokat hozni.
Miért van egyre nagyobb igény a rugalmas munkavégzésre?
Az alábbi szempontokkal találkozom leggyakrabban:
- Otthoni munkavégzés elterjedése: a home office sokak számára óriási szabadságot jelent. Akik már a Covid-járvány előtt, vagy a járvány okán lehetőséget kaptak a teljes vagy részben remote, hibrid munkavégzésre, nagymértékben ragaszkodnak ehhez. Akinek ez a beosztás az ideális (pl. személyiségéből, munkaköréből, családi helyzetéből adódóan, távolság miatt), nem szívesen mond le róla, és kevésbé tud vagy szeretne alkalmazkodni a heti több napos irodai jelenléthez.
- Anyagi juttatások szerepének csökkenése: vannak, akik sokkal fontosabbnak tartják a rugalmasságot, mint a fizetést. Hajlandóak akár kevesebb bérért, vagy plusz juttatásokról lemondva is olyan feladatot végezni, amely biztosítja számukra a megfelelő szabadidőt (pl. rész- vagy kötetlen munkaidőben).
- Autonómia iránti igény: a munkavállalók körében egyre fontosabb szempont, hogy a munkavégzés során is megélhessék a szabadságot, autonómiát. Legyen döntési lehetőségük az őket érintő kérdésekben, témákban, mint pl. a kötelező meetingek vagy egy munkahelyi tréning időpontja, a munkaidő beosztása (törzsidőn kívül rendelkezhessen a munkaidejével), céges programokon való részvétel stb.
- Életkor, életszakasz, családi állapot: a rugalmas munkavégzés bizonyos életszakaszokban, családi állapot változásakor sokkal inkább előtérbe kerül, pl. gyermekvállalás, idősebb szülők felügyelete mellett.
- Önmegvalósítási és fejlődési igény: nem csak a munkában érhetünk el sikereket és elismeréseket. Számos lehetőségünk van kiteljesedni és kibontakoztatni a tehetségünket a sport, a társadalmi szerepvállalás, tanulás, művészeti tevékenység terén. A kötelezettségeink mellett komoly szervezést igényel a rendszeres edzés beiktatása, önkéntes programokon való részvétel, egy tanfolyam vagy önismereti képzés elvégzése, amely hozzájárul a mentális és pszichés jóllétünkhöz, fejlődésünkhöz.
Milyen negatív következményei vannak, ha felborul az egyensúly?
Ha tele vagyunk feladatokkal, tartós stressznek vagyunk kitéve, és mindez a magánélet rovására megy, vagy a munkán kívüli tevékenységeink elvonják az időt és az energiát a munkahelyi feladatoktól, könnyen kibillenhetünk az egyensúlyból. Bár minden munkahelyen vannak megterhelőbb időszakok, előfordulhat túlóra, lehetnek konfliktusok, mi magunk is kerülhetünk olyan élethelyzetbe, amikor nem tudunk megfelelni az elvárásoknak és csökken a teljesítményünk (pl. traumát, veszteséget élünk át, megbetegszünk, magánéleti gondokkal küzdünk). Kialakul egy ördögi kör, amiből egyenes út vezethet a kiégéshez, amelynek akár munkahelyváltás is lehet a következménye, de a párkapcsolatunkra, családi életünkre is negatívan hat. Fontos, hogy felismerjük a kiégés fizikai és pszichés tüneteit magunkon, a munkatársunkon vagy a közvetlen környezetünkben. Vezetőként is felelősségünk van abban, hogyan kezeljük, ha egy munkavállalónk a kiégés jeleit mutatja.
Amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy folyamatosan akadályokba ütközünk, nem érjük utol magunkat, kimerültek vagyunk az alváshiánytól, gyomorgörcsünk van, rendszeresek a konfliktusaink otthon és a munkában is, nem feltétlenül az a legjobb megoldás, hogy 180 fokos fordulattal hátat fordítunk a munkahelyünknek és keresünk egy újat. Ha az alap problémákat nem oldjuk meg, azokat nagy eséllyel átvisszük a következő helyre. Nézzünk a mélyére, mi okozza a negatív helyzetet, és ne féljünk segítséget kérni akár a vezetőnktől vagy segítő szakembertől. Ez nagyfokú tudatosságot igényel és nem könnyű feladat, de megéri feltenni magunknak ezeket a kérdéseket:
- Tudok nemet mondani, tartom a határaimat?
- Inkább többet vállalok, mint amit bírok, mert félek, hogy elbocsátanak / érvényesülni, bizonyítani szeretnék?
- Otthon is mindent nekem kell csinálni?
- Veszteség ért, és inkább a munkába temetkezem?
- Megfelelően osztom be az időmet? Jól kommunikálom az igényeimet?
- Tudok segítséget kérni?
- Hol vagyok és ki vagyok én a feladataim között (munkában, családban)?
Mit tehetünk az egyensúly megtartásáért?
Ezek a kérdések segítenek felismerni, mit tehetünk a változásért, és ha megvan a válasz, el tudunk indulni a megoldás keresésben. Lehet, valóban a munkahelyi környezet, új munkakörre váltás lesz az, vagy egy hosszabb szabadság, a feladatok átszervezése, esetleg a családtagok aktívabb bevonása az otthoni teendőkbe, vagy az önismeretünk, kompetenciáink fejlesztése (pl. örökölt minták, korlátozó hiedelmek felismerése, új készségek, életviteli szokások kialakítása). Bár az időgazdálkodási módszerek, asszertív kommunikáció, stresszkezelési technikák elsajátítása nem fogja egycsapásra megszüntetni mindent gondunkat. De mind a családi, mind a munkahelyi életünkbe beépítve könnyebbé és élhetőbbé teheti a mindennapjainkat, és hosszú távon segíthet a munka és magánélet közötti harmónia kialakításában.
Ehhez kívánok sok sikert minden olvasónak!
(Borítókép: Adobe Stock)
