Hivatalosan így kellene lennie, de a valóság az, hogy a munkaórák lejártával sem ér véget teljesen a munkaidőnk. Valószínűleg ezen cikk olvasói között is jókora számmal akadnak olyanok, akik hétköznap esténként, de még akár hétvégén is kapnak céges e-maileket. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyanok, akik a szabadságuk ideje alatt sem „vonhatják ki magukat teljesen a forgalomból”. Persze az, hogy mennyire sikerül éles határt húznunk a munkánk és a magánéletünk között, főleg egyéni igényektől és elhatározástól függ. Azonban az már más kérdés, hogy hogyan találjuk meg az egyensúlyt, ha a felettesünk egyértelműen elvárja, hogy mindig álljunk rendelkezésre, és még szombat este sem hagyhatunk megválaszolatlanul egy e-mailt. A kevésbé szerencsések a saját bőrükön érezhetik, a szerencsésebbek pedig csak elképzelhetik, hogy milyen negatív következményei lehetnek ennek a mentális egészségünkre és a szociális életünkre nézve egyaránt.
Törvény tiltja a munkavállaló zargatását!
Franciaországban éppen ezért egy új törvényt vezettek be, amely a kikapcsoláshoz való jogot biztosítja a munkavállalóknak, a munkáltatók kezét pedig szigorúan megköti, ha a telefon vagy a számítógép billentyűzetei után nyúlnának, hogy munkaidőn kívül zargassák a dolgozókat.
A törvény értelmében egyetlen egy ötven vagy annál több munkavállalót foglalkoztató cég sem küldhet e-maileket a dolgozóinak a munkaidőn kívül. A francia kormány ezzel próbálja segíteni a dolgozó állampolgárokat, hogy közelebb kerüljenek a munka-magánélet egyensúlyhoz.
Egyelőre komoly büntetés még nem sújtja azokat a vállalatokat, akik megszegik a korlátozást, azonban minden cégnek világosan meg kell fogalmaznia, hogy mikor biztosít teljes értékű, zavartalan szabadidőt a dolgozói számára.
Mert az élet nem csak munkából áll
Nem azért élünk, hogy dolgozzunk. Így kiemelten fontos, hogy a munka mellett legyen időnk a saját igényeinknek megfelelő szabadidős tevékenységekre. Franciaország pedig úgy tűnik élen jár azoknak az országoknak a körében, akik igyekeznek ebben a legtöbb segítséget nyújtani a munkavállalóknak. Évente harminc napnyi szabadnapot, és tizenhat hetes fizetett „családi szabadságot” (például kisbaba gondozásának, vagy beteg családtag ápolásának esetén - a szerk.) biztosítanak a dolgozó franciák számára.
Többek között a munka és magánélet közötti távolság megtartása azért is fontos, mivel csak úgy tudjuk a maximális teljesítményünket nyújtani a munkahelyen, ha a magánéletünkben van honnan energiát gyűjteni és feltöltődni. Hiszen, ha erre nincs lehetőség, nem kell sok és beköszönt a kiégés, ami pedig végleg aláássa a dolgozók teljesítményét.
