Már évtizedekkel ezelőtt jelezték a kutatások, hogy nemcsak szerfüggőség (drog, alkohol, cigaretta, koffein) létezik, hanem az ún. viselkedési addikció is: ide tartozik például a szerencsejáték- és a videójáték-függőség is. A „munkamánia”, vagyis a munkahelyi teljesítmény extrém hajszolása ez utóbbiakkal mutat erős rokonságot, de ennek ellenére mindmáig nem sorolják a diagnosztizálható betegségek, zavarok közé.
A munkafüggőség megítélése ráadásul nagyban különbözik a többi addikciótól: míg például a szerfüggőségben vagy játékfüggőségben szenvedőket elítéli a közvélemény, a munkájukba temetkező, azért magánéletüket is feláldozó embereket elismeréssel, szinte követendő példaként emlegetik, a munkamániát egyfajta „pozitív addikciónak” tartják. Pedig közelebbről megvizsgálva látható, hogy ez éppúgy súlyos viselkedési zavar, mint a többi, már BNO-számmal diagnosztizált függőség, azokkal összevethető testi-lelki tünetekkel és következményekkel jár. Az 1970-es évek elején Wayne Oates angol pszichológus a „munkaalkoholizmus” kifejezést használta a folyamatos munkára való kontrollálhatatlan igény jelenségére.
Gyakoribb, mint hinnénk
A becslések szerint a munkafüggőség egyáltalán nem ritka: Magyarországon a munkavállalók 7-8 százalékát érintheti. Vannak olyan országok, amelyek kultúrájában még nagyobb arányokat ölt, például Japánban vagy Dél-Koreában akár 40 százalékot is elérheti a munkafüggőséget mutató munkavállalók aránya. Mindkét nembelieknél előfordul, legfeljebb az érintettek életkora eltérő: a fiatalabb korosztályban a nőknél ritkább, férfiaknál gyakoribb, míg idősebb korban fordított arányt tapasztalnak. A dolog természetéből adódik, hogy a versenyszférában, a pénzügyi területen, a kötetlenebb, szellemi munkát végzők és az emberekkel foglalkozó, segítő munkakörökben nagyobb a veszélye.
Mi okozhatja?
Bár ellentmondásnak hangzik, de igaz: a munkamániások többnyire nem azért válnak a munka rabjaivá, mert annyira szeretnék azt! Sokkal gyakrabban magánéleti, párkapcsolati gondjaik, frusztrációik, esetleg gyermekkori traumáik miatt alakul ki ez a viselkedés. Például, ha annak idején mindig maximális teljesítményt vártak el tőlük, sosem volt szabad hibázniuk, rosszabb jegyet kapniuk, stb., akkor ez a gyermekkorból hozott erős megfelelési kényszer hajszolhatja őket. Szorongás, önértékelési zavar, folyamatos kisebbrendűségi érzés munkál bennük, és így felnőttként is perfekcionisták, folyamatosan bizonyítani akarják a világnak rátermettségüket.
A munkafüggőkre általában negatívabb érzelmi élet, alacsonyabb empátia jellemző. Ha pedig családi, párkapcsolati problémák nyomasztják őket, amelyeket nem képesek megoldani, ezek elől is „legális” menekülési lehetőséget kínál a munka. Az érintett halaszthatatlan, fontos teendőkre hivatkozva kiváló felmentést talál a magánéleti gondjaival való foglalkozás alól. Ráadásul a „munka hőseként” anyagi elismerésre is számíthat, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy nem negatív függőségként, hanem pozitívumként könyvelik el munkamániáját, már csak ezért is megkapja a hőn vágyott elismerést.
A munkamánia tehát az önértékelési zavar, a perfekcionizmus és a negatívabb érzelmi világ talaján alakul ki, de természetesen mindehhez kell egy olyan munkahely is, amely ha nem is elvárja, de támogatja, jutalmazza, pozitívumnak tartja a folyamatos túlmunkát, az állandó elérhetőséget, a munka elsőbbségi helyét munkavállalóinak életében.
Miről lehet felismerni?
A munkamániásban munkavégzés pozitív érzéseket kelt, illetve segíti elkerülni valamely életében szereplő negatív helyzetet, kudarcélményt A szokásosnál jóval több időt fordít munkára, gyakran túlórázik. A munkahelyi feladatokat, problémákat „hazaviszi”: szabadidejében sem tud elszakadni ezektől, otthon is ezeken jár az agya. Otthonról is elérhetővé teszi a munkahelyi levelezését, időnként belenéz az email-fiókjába, és ha ezt nem teheti valami miatt (például nincs internetkapcsolat egy utazásnál), kifejezett frusztrációt érez, szorong amiatt, hogy valami fontosról lemaradhat, sajnálja az időt kikapcsolódással tölteni. A munka iránti szenvedélyes elkötelezettsége a családtagokkal való viszonyának jelentősen árthat, elhidegülést élhetnek meg, romlik a kommunikációjuk. Maximalizmusa merevségben is megnyilvánulhat, nem szívesen enged a saját véleményéből, munkamódszereiből, ami a munkatársakkal kialakított kapcsolatát is rontja.
Jó-e a munkafüggőség az érintettnek és a munkáltatójának?
A munkamániás számára semmiképpen nem jó: növeli a stresszt az életében a munkahelyen és a magánéletben is, amely egészségkárosító hatással jár, alvászavarokat, depressziót, emésztési gondokat, magas vérnyomást okozhat. A kikapcsolódás hiánya előbb-utóbb rontja a testi-szellemi teljesítőképességet, az érintett hamarabb eljuthat a kiégés állapotába, szaporodnak az életében a konfliktusok, romlanak a társas kapcsolatai.
A mozgáshiány, a túlzásba vitt ülő munka szintén ártalmakkal jár, például szív-érrendszeri bajokat, elhízást, hátfájást okozhat. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a munkáltató viszont jól jár a munkamániás munkavállaló alkalmazásával, de ez sem igaz. Miközben egy munkamániás dolgozó nagyobb munkahelyi feszültséget generál maga körül, rosszabb a kapcsolata a kollégáival, a teljesítménye többnyire nem haladja meg a munkatársaiét. Az egészségkárosodásnak és a kiégésnek viszont esetében jóval nagyobb az esélye. Jobban ki van téve annak is, hogy a tartós stressz elől menekülve káros szokásokat alakít ki, például alkoholizálni kezd.
Mit lehet tenni a munkafüggőség ellen?
Fel kell figyelni a gyanús jelekre, és lépni, mielőtt magánéleti válságot okozna a túlzott munkafüggőség. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy céljaink, a munka és a magánélet minden eleme megfelelő helyre kerüljön, ne uralkodjon el egyik sem aránytalan mértékben az életünkön. Meg kell szervezni gondosan a pihenés, nyaralás idejét: ha gondoskodtunk megfelelő helyettesről, meg is kell bíznunk benne, és például a munkahelyi mobiltelefont is át kell adni erre az időre, hiszen ez a „köldökzsinór” nem engedi a maradéktalan pihenést.
A munkáltató is segíthet: a munkaközi pihenőidők és az éves szabadságok biztosításával, helyettes kijelölésével, az egészségtudatos, kiegyensúlyozott életmód preferálásával, és azzal, ha következetesen tiszteletben tartja a szabadidő és a munkaidő elkülönítését, például a főnök otthon, munkaidőn túl nem keresi telefonon sem a beosztottját.
A cikk eredetileg a HRDoktor blogján jelent meg, és a Budai Egészségközpont addiktológusának közreműködésével készült el.
