A hétköznapi szociális és környezeti ingerek hiánya a legtöbb ember számára nehezen tolerálható állapot. Ennek oka, hogy az ember társas és ingerkereső lény, így a magány és elszigeteltség intenzív stresszforrás, ha úgy tetszik evolúciós veszélyhelyzet. Őseink túlélésében kulcsfontosságú szerepet játszott, hogy csoportokba tömörültek. A közösséghez tartozás génjeinkbe kódolt elemi szükséglet, miként az a reflex is, hogy a társakat elveszíteni életveszélyes fenyegető állapot, ami aktiválja a test biológiai stresszreakcióit.

Számos kutatás vizsgálta a szociális elkülönültség hatásait, ezért tudjuk, hogy a magányos emberek gyakrabban szenvednek depressziótól, alacsonyabb a szorongástűrésük és kevésbé eredményesen dolgozzák fel az információkat. Mindezen túl az izoláció hatással van az immunrendszerre, így általános egészségi állapotunkra is. Kutatások igazolták, hogy a magány (az egyedüllét szubjektív állapota) és a társadalmi elszigeteltség (az egyedüllét objektív állapota) összefüggnek fokozott gyulladási folyamatokkal és a szervezett csökkent védekezési képességével. Aki hosszabb ideig van izolált helyzetben, annak immunrendszere másképp reagál a vírusok elleni küzdelemre, így nagyobb a valószínűsége a betegségek kialakulásának. Egyes tanulmányok szerint az elszigeteltség és a magány hatása ugyanolyan nagyságrendű kockázati tényező betegségek kialakulása szempontjából, mint a magas vérnyomás, az elhízás vagy a dohányzás.

A társas ingereken túl kedvezőtlen hatása van a fizikai ingerek tartós megvonásának is. Az agyunk pillanatról pillanatra rengeteg információt dolgoz fel, tapasztalatokat, amiket az érzékszerveken keresztül gyűjtünk a világról. Amikor a környezet és a felvehető információk mennyisége megváltozik, az idegrendszerünk alkalmazkodása nem mindig zökkenőmentes. A fényviszonyok megváltoztatása (pl. folyamatos mesterséges fény) megzavarhatják az alvás-ébrenlét ritmust. Az ingerszegény környezet rossz hangulathoz, fokozott szorongáshoz, irritáltsághoz vezethet. Extrém ingermegvonás hatására hallucináció és érzékcsalódások alakulhatnak ki, zavarttá válhat a gondolkozás, mivel az agy nehezen tud különbséget tenni a belső és külső történések között.

Az izoláció stresszkeltő hatását érdemes tudatosan ellensúlyoznunk. Ebben segít a rendszeres táv-kapcsolattartás, minél több beszélgetés, valamint olyan ingerkörnyezet, amely leköti és dolgoztatja az agyunkat (pl. könyvek, rejtvények, írás, alkotás). Mindemellett a stressz és annak hatásai eredményesen kezelhetőek relaxációs és meditációs módszerekkel, mint például mindfulness meditáció, légzőgyakorlat, progresszív izomrelaxáció, imagináció. 

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Rendszerezzzzzzz, hogy időt nyerj! - 45 perc alatt spórolunk neked min. heti 2 órát!