Miért fontos a sokszínűséggel és elfogadással foglalkozni vállalatvezetőként?
Én azt vallom, hogy korlátok között élni korlátozottá tesz. Szerintem a 21. században nem csak vállalatvezetőként, de bármilyen területen fontos, hogy nyitottak legyünk egymásra és a világra, és ne csak saját szempontjainknak megfelelően menedzseljünk projekteket. Minél többféle embert, munkafolyamatot, szemléletet engedünk be egy cég életébe és tesszük ezeket a kezdeményezéseket a vállalatirányítási rendszer részévé, annál több lehetőségünk van fejlődni és megújulni.
Milyen érzések, benyomások vannak benned a zsűrizés után?
Nagyon jó dolognak tartom, hogy a szakma egy ilyen eseményen össze tud ülni, és beszélgetni tud projektekről, szakmai szemléletmódokról, arról, hogy ki hogy látja a világot. Nagyszerű élmény volt számomra, hogy erős összhang volt a zsűri tagjai között, azonosan láttuk a projektek értékeit és hibáit. Érződött, hogy van egy közös értékrend, nézőpont a többiekkel a nyitottság, sokszínűség témaköre kapcsán. Mindenki számára ugyanazok az erős kezdeményezések tűntek ki a mezőnyből és ugyanannyira kritikusak voltunk például azokkal a projektekkel, ahol nem volt egyértelműen érezhető a valós tartalom, és erősebbnek tűnt a külső kommunikációs cél. Szerencsére azért kevés ilyennel találkoztunk a pályamunkák között.
Hogyan értékelnéd a mezőnyt?
Többségükben olyan projektekkel találkoztunk, ahol jó belső kezdeményezések tudtak céges szinten megvalósulni, sokszor akár külső kommunikáció nélkül is. Azt sajnáltuk, hogy nagyon kevés nevezés érkezett LMBTQ-témában. Volt azért rá példa, hogy egy-egy vállalat kihangsúlyozta, hogy ilyen irányban is nyitott és támogató a közössége, de bízunk benne, hogy a jövőben több ilyen projekt is teret kap majd.
Milyen kiemelkedő ötletekkel találkoztál?
Voltak nagyon erős pályázatok, amik közül most kettőt emelnék ki. Az egyik számomra legemlékezetesebb projekt: egy étteremlánc célja a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, ami mögött hatalmas összefogás és átgondolt folyamat érződött, és ezt vissza is igazolták az eredmények. Kitűzték a célt, képezték a vezetőséget és a munkatársakat, időt, energiát, és nem mellesleg rengeteg pénzt fektettek a kezdeményezésekbe. Egy másik pályázat egy nagy gyártó vállalat átfogó, egy éven át tartó programja volt, amiben sokféle eseménnyel, szemléletformáló kezdeményezéssel, a kollégák bevonásával törekedtek arra, hogy a „férfiasnak tűnő” iparágukban felelősen tudják kezelni a nemek közti egyenlőséget. Itt egyértelműen látszott, hogy nem a külső kommunikációra fókuszált a projekt, hanem a belső elégedettségre.
Az általad leginkább figyelt szempontok mennyire voltak jellemzőek a projektek között?
A legfontosabb szempont számomra a hitelesség volt, hogy látszódjon a kezdeményezésen, azért született, mert a vállalat valóban tenni akar a dolgozóiért, és nem csak kifelé akarja kommunikálni, hogy „csináltunk ilyet is, részt vettünk benne…”. Nem baj, ha szerepet játszik ezekben a kezdeményezésekben a gazdasági érdek is, hiszen ha a munkavállalók jól érzik magukat az adott cégnél, akkor jobban, hatékonyabban tudnak együtt dolgozni és nagyobb eséllyel maradnak a vállalatnál. Az egyik étterem pályamunkájában - hallássérült vendégek fogadására készítették fel kollégáikat - például egyértelműen gazdasági versenyelőnyre, vagy nagyobb elérésre fókuszáltak a KPI-ok. Nyilván felmerül akkor a kérdés, hogy mit keres egy ilyen versenyen ez a munka, és miért nem kreatív, kommunikációs versenyen nevezeik. Azért, mert a fenti célok mellett olyan jótékony célú erőfeszítéseket tettek, amelyek példaértékűek.
