Szinte minden ambiciózus ember zsonglőrködni szeretne a prioritásaival, mégis valahogy egyikünk sem túl jártas ebben a képességében. Nem is csoda, hiszen az élet nem így működik – minden élethelyzetben mások ezek a prioritások, valamikor a munka, máskor a család van az első helyen. Ráadásul könnyen beleeshetünk egy csapdába, amelyet épp a munka-magánélet egyensúlyának fenntartásáért való törekvésünkkel ásunk meg saját magunk számára. 

A 24 órás csapda

A csapda az az elvárás, mely szerint a munka-magánélet egyensúlyára minden egyes napon törekednünk kell. Még akkor is, ha nem tudjuk bepréselni a munkánkat napi 8 órába. A napunk munkára és magánéletre való felosztása csapda, hiszen kevesen vannak, akik ezt el tudnák érni, különösen azok a szülők nem, akik az otthonuktól távol dolgoznak. Jobb választás, ha 24 óra helyett 168 órában, azaz egy teljes hétben gondolkodunk. Ha egy napba nem is fér bele 8 óra munka, a gyerekekkel való közös étkezés és a partnerünkkel eltöltött minőségi idő, egy hét elegendő időt biztosít ezeknek. Például taktikázhatunk úgy is, hogy a hét elején több munkát végzünk annak érdekében, hogy a hét végére több időt tudjunk a családunknak szentelni.

Az ötlet egyébként Laura Vanderkamtól, több időgazdálkodásról szóló könyv szerzőjétől származik. Egyik könyvében (I Know How She Does It/Tudom, hogy csinálja) azt írja, hogy a legtöbb ember fejében egy hét hétfőtől csütörtök délutánig tart. Mit érdemes ez ellen tenni? Olvass tovább!