Barkász Heléna klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus a Be Smart Klub februári előadásán megmutatta, hogyan térképezhetjük fel Johari-ablak segítségével a pozitív tulajdonságainkat, ami – mivel így az önmagunkhoz való viszonyunk pozitív irányba változik – hozzájárul, hogy az önbecsülésünk magasabb szintre emelkedjen.
A Johari-ablak az önismeret egyik legszélesebb körben használt, egyszerű modellje. Joseph Luft és Harry Ingham pszichológusok dolgozták ki 1955-ben, eredetileg az egyéni hatékonyság mérésére. Az elnevezés kettejük keresztnevének ötvözete (Joe és Harry → Jo-Hari → Johari). A modell két fő dimenziót ad meg az „én” megértéséhez:
- egyfelől a viselkedés és stílus azon aspektusait, amelyek az „én” számára ismertek („Én”),
- másfelől pedig azokat, amelyek azok számára ismertek, akikkel kapcsolatban áll („Mások”). Elsősorban (szinte kizárólag) a pozitív tulajdonságokat vizsgálja, ellentétben a Nohari ablakkal, mely kizárólag a negatív tulajdonságok mentén vizsgálja a személyiséget.
Így néz ki a Johari-ablak:
| "Én" számára ismert
| "Én" számára ismeretlen |
"Mások" számára ismert | Nyilvános
| Vak
|
"Mások" számára ismeretlen | Titokban tartott | Nem tudatos / Tudattalan
|
Nyilvános terület: ez az, amit én is látok magamból, és mások is látnak belőlem. Például tudom magamról, hogy mindig becsületesen elvégzem a munkámat, és lojális vagyok.
Vak terület: ez az, amit én nem látok, mások viszont igen. Például: a kelleténél több munkát is magamra vállalok (noha ezt én nem érzékelem).
Titokban tartott terület: ez az, amit csak én tudok magamról, mások előtt rejtve tartom, például: folyamatosan rettegek attól, hogy hibázom, és ezért kompenzálok.
Nem tudatos terület: ez az a terület, ami mindenki számára ismeretlen. Ide tartozhat például, hogy nem tudom magamról, hogy alkalmas lennék egy magasabb pozíció betöltésére (pedig a valóságban így van), és mások se tudják ezt rólam, mivel a viselkedésemmel nem közvetítem kifelé, hogy valójában megvannak az ehhez szükséges képességeim. Nyilván előnyös lenne, ha ez a tulajdonságom átkerülne a nyilvános, vagy legalábbis a vak tartományba, hogy a képességem ne maradjon kihasználatlanul.
A Johari-ablak segít abban, hogy jobban megismerjük magunkat, az erősségeinket. Ehhez a nyilvános terület növelése szükséges, amihez bátran kérjük ki családtagok, barátok, kollégák véleményét!
Az eredmény: tisztábban fogjuk látni pozitív tulajdonságainkat, ami által az önbecsülésünk és az önismeretünk is növekedik. A kognitív torzításaink sikeresen csökkenthetőekké válnak.
Sok szerencsét!
