Ebben a hónapban a HRPOWER-en fókuszunk a "Nő mint érték a szervezetben" témaköre. Írásainkban és tartalmainkban kitérünk a nemi sokszínűségre, a női vezetők előmozdítására és az egyenlő lehetőségek megteremtésére is. A havi témánkhoz kapcsolódva pedig megkerestünk olyan sikeres női szakembereket, akik őszintén válaszoltak kérdéseinkre és elmesélték inspiráló életútjukat, sikereiket és kihívásaikat. Beszéltek arról, hogy érte-e őket megkülönböztetés valaha női mivoltjuk miatt és, hogy szerintük milyen változásokra lenne szükség ahhoz, hogy a nők egyenlő esélyekkel és támogatással rendelkezzenek a munkahelyeken.

Ha visszaemlékszel pályád kezdetére, mi volt a célod a munkádban és a magánéletedben?

Visszatekintve a szakmai munkámra és ha egy szóval kellene válaszolnom azt mondanám, hogy az értékteremtés. Ezért is vonzott mindig is az innováció, az alkotás lehetősége, ahol kerestem az előremutató megoldásokat. Ugyanakkor mindig is fontos volt számomra, hogy olyan csapatot építsek magam köré, akik hasonlóan gondolkodnak, s elhivatottak. Hiszek a csapatmunka erejében.

Véleményem szerint a magánéletben legfontosabb a nyugodt légkör, a kisebb-nagyobb problémákról, vagy csak egy jó filmről, könyvről való beszélgetések. Ez adja az alapját annak, hogy a családi környezetben feltöltődhessünk, s az biztos támaszunk lehessen.

Melyek voltak életedben azok a meghatározó sikerek, amelyek eljuttattak oda, ahol most tartasz?

Tevékenységem mindig is az oktatáshoz kötődött. A mai napig nagyon szeretek tanítani, fontos számomra a diákok csillogó szeme, amikor megértenek egy-egy problémát, s amikor további ötleteik születnek az adott témához kapcsolódóan.

1998-2015 közötti időszakban vezetője voltam a BGE-KVIK távoktatási Központjának. Feladataim közé tartozott az oktatásszervezésen és a hallgatói szolgáltatások kialakításán túl a távoktatás módszertanának megfelelő nyomtatott és online tananyagok fejlesztésének irányítása, a hallgatói igényeknek megfelelő kommunikációs csatornák kihasználása tanulmányaik támogatására. A rendkívül sok pozitív hallgatói véleményen, valamint a hazai és nemzetközi egyetemek szakmai visszajelzésein túl olyan eredmények adtak új lendületet, mint például az, amikor 2000-ben az országban elsőként szerveztem meg online vizsga lebonyolításával a felvételi vizsgát közel 2000 jelentkező számára.

2016-ban az én vezetésemmel elsőként alakítottunk ki akkori egyetememen oktatásmódszertani támogató központot. Ma már majdnem mindegyik felsőoktatási intézményben működik hasonló.

2020-ban kapcsolódtam be az MI koalíció munkájába, a mesterséges intelligencia nagyköveteként. Ma már egészen biztos vagyok abban, hogy az MI alapjaiban változtatja meg a tanulás-oktatás folyamatát. Munkám során keresem azokat a lehetőségeket és megoldásokat, amelyek hatékonyan segíthetik az oktatás minőségének és eredményességének emelését.

Van-e olyan, amiből tanultál? Egy történet kudarcról egy „ez nem sikerült”-ről, amit szívesen megosztanál velünk.

Véleményem szerint az innovációnak, a fejlődésnek az egyik legnagyobb gátja az lehet, ha  a vezetőtársak, döntéshozók, vagy pontosan azok a kollégák, akik a gyakorlatban használnak egy-egy eszközt vagy módszert, nem értik meg annak a jelentőségét, hosszútávú hatásait. Ilyen esetekkel többször találkoztam, ezért konkrét példát nem is hoznék fel. Hiszek a kommunikáció erejében, ezért vezetőként szeretem elmagyarázni a feladatot, annak eredményeit. Ugyanakkor tudom, hogy ez rendkívül sok időt igényel mindegyik féltől.

Milyen kihívásokkal találkoztál/találkozol jelenleg, mint nő a karrieredben?

A felsőoktatásban is egyre több a női vezető. A kihívás, véleményem szerint nem szakmai területen jelentkezik, hanem abban, hogy mi nők a családban, a magánéletben is meg kell álljuk a helyünket. Azt szokták mondani, amivel persze lehet vitatkozni, hogy a nő a család „motorja”. Energiáinkat ezért meg kell osztani, ami nem megy mindig zökkenőmentesen, s nagyon sok támogatás, néha kompromisszum szükséges a családtól.

Hogyan vélekedsz az IT szektorról férfi-női munkavállalók tekintetében? Milyen esélyei vannak a nőknek ebben a szakmában?

Az IT szektorban jellemzően férfiak dolgoznak. Ha csak a hallgatói kört, tehát potenciális munkavállalókat nézzük, akkor a nők aránya 10% alatti. Ennek ellenére úgy látom, a vállalati kapcsolatainknál tapasztaltak alapján, hogy a női munkavállalóknak ugyanolyan esélyei vannak ezen a területen is, mint a férfiaknak.

Miért „férfias” az IT szakma?

Úgy gondolom, elsősorban tradicionális alapjai vannak annak, hogy főként a férfiak választják ezt a szakmát. A szakterületnek vannak olyan részfeladatai, mint például a hálózatépítés, amelyhez szükséges nehezebb fizikai munka elvégzése, s ezért talán indokolt a „férfias” jelző. Szerencsére azonban az IT területén is folyamatosan nő a nők aránya, sőt a cégek kifejezetten keresik is a női IT szakembereket, mert a projekteknek is jót tesz, ha többféle megközelítés, szempont érvényesül.

Hogyan inspirálnád azokat a fiatal lányokat, akik szeretnének erre a pályára lépni? Mit kell tenni ahhoz, hogy egy nő sikeres lehessen egy általánosságban „férfias” szakmában?

Fontos kihangsúlyozni, hogy az IT egy nagyon széles spektrumú terület. A számítógép összeszerelésétől, javításától, a hálózat építésen, a rendszerterv készítésén, a webes megoldások elkészítésén, használatán és a programozáson keresztül az MI működéséhez szükséges adatbázis létrehozásáig és algoritmusok készítéséig. Nem beszélve arról, hogy számtalan olyan eszköz van, amelyet a mindennapi és üzleti életben is használunk. 

Javaslom azoknak a lányoknak, akiket bármelyik részterület érdekel, vagy egyszerűen csak szeretnének innovatív programokkal dolgozni, hogy jelentkezzenek informatikai képzésekre, s ezt követően biztos elhelyezkedési és karrier lehetőségük lesz a munkaerőpiacon.

Szerinted hogyan lehet nőként a munka-magánélet egyensúlyát elérni, megtartani?

A munka-magánélet egyensúlyának elérése és megtartása mindig egyéni kihívásokat és megoldásokat igényel, de néhány általános javaslatot megoszthatok, amelyek segíthetnek:
 

• Fontos azonosítani, hogy mi a legfontosabb mind a munkában, mind a magánéletben, és ezeket a prioritásokat összehangolni. Ez segít elkerülni az időrabló tevékenységeket, és fókuszáltabbá teszi mindkét területet.
• Hatékonyan kell beosztani az időt, és tudatosnak kell lenni az idővel való gazdálkodásban.
• Néha kompromisszumokat kell kötni, mert fontos az egyensúly megtartása a magánélet és a munka között.
• Fontos határokat meghatározni a munka és a magánélet között. Lehet például időbeli határokat meghatározni, mint például munkaidő után a munkával már nem foglalkozás. Vezetőként talán ezt a legnehezebb megoldani.
• A munka mellett időt kell szánni a feltöltődésre, relaxációra. Ez segít elkerülni a kiégést és fenntartani az energiaszintet mind a munkában, mind a magánéletedben.

Szembesültél-e valaha előítélettel munkahelyi környezetben azért, mert nő vagy?

Lehet, hogy szerencsésen alakult a pályám, de soha, egyik munkahelyemen sem szembesültem előítélettel.

Szerinted milyen változásokra van szükség a szervezeti kultúrában, hogy a nők egyenlő esélyekkel és támogatással rendelkezzenek a fejlődéshez?

Sok munkahelyen, s ilyen a felsőoktatás is, nem jelent problémát a nők esélyegyenlőségének és fejlődési lehetőségének a biztosítása. Ahol azonban ez nem vagy kevésbé megfelelő módon működik néhány változást javaslok:
 

• A rugalmas munkaidő, a távmunka lehetősége és más munka-magánélet egyensúlyt támogató kezdeményezések segíthetnek abban, hogy a nők könnyebben összeegyeztethessék munkájukat a családi és személyes kötelezettségeikkel.
• Biztosítsanak a nők számára egyenlő hozzáférést a karrierfejlesztési lehetőségekhez, például mentoráláshoz, képzésekhez és előrelépési lehetőségekhez. Fontos, hogy a munkahelyek proaktívan támogassák a nőket a karrierjük építésében.

Mit üzennél azoknak a nőknek, akiket jelenleg is ér megkülönböztetés munkahelyükön?

Ha valaki úgy érzi, hogy megkülönböztetés éri munkahelyén, semmiképpen ne viselje ennek súlyát egyedül. Nem szabad hagyni, hogy a megkülönböztetés vagy diszkrimináció befolyásolja önértékelését vagy önbizalmát. Ossza meg tapasztalatait családjával, kollégáival, sőt vezetőivel is. Ha ennek ellenére nem változnak meg érzései, akkor további lépéseket is tehet. Például jogi segítséget is kérhet, de leginkább azt javaslom, hogy ha megteheti, váltson munkahelyet.