Miért választottad a HR szakmát?

Mindig is tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, ezért is választottam alapképzésemnek a Corvinus Egyetem szociológia szakát. Ez a képzés adott egyfajta sajátos világképet és megtanított objektíven, teljes mértékben nyitottan hozzáállni az emberekhez és a társadalomhoz. Ezt az ágat azonban túl széleskörűnek éreztem, és valami kézzelfoghatóbb, konkrétabb szakma után kezdtem kutatni. Így találtam rá az ELTE HR tanácsadó mesterszakra. A képzésen a szervezetfejlesztéstől, a HR menedzsmenten és képzés-fejlesztésen át, a változásmenedzsmentig mindent elsajátíthattunk. Tanulmányaim mellett el is kezdtem a HR szakmában dolgozni, így az elméleti tudás mellé gyakorlati tapasztalat is társult, így lett teljes a kép. Az évek során pedig egyre világosabbá vált számomra, hogy ez az én utam, ebben a világban úgy érzem, megtaláltam a helyem. 

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében? 

Elég fiatal vagyok még, így rengeteg lehetőség áll előttem, ennek kihasználását pedig a HR sokszínűsége is elősegíti. Imádok tanulni, így a rövidebb távú célom, hogy minél több oldalát megismerjem és minél több területét kipróbálhassam a szakmának. Szeretnék egy olyan magabiztos tudást összegyűjteni, amelynek segítségével komplexebb, akár stratégiaibb feladatokat is el tudjak látni. Jelenleg vállalati oldalon dolgozom, amit élvezek is, így ebben nagyon jó lenne akár egy business partner pozícióig eljutni, habár addig még hosszú az út. A távolabbi jövőben pedig az egyetemen szerzett tanácsadói tudásomat is kamatoztatnám, a szervezetfejlesztés területe is igazán vonzó. Mindeközben arra törekszem, hogy folyamatosan képezzem magam és bővítsem a tudásom, ugyanis a life long learning számomra igazán fontos. Ezért is szeretnék esetleg egy coaching képzést is elvégezni.

Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni?

Engem egyrészt maga a tevékenység motivál, ugyanis a munkavállalókat segítem azzal, ha jól végzem a munkám. Folyamatosak a kihívások, mindig találkozom újfajta helyzetekkel, amiket meg kell ugrani és éppen emiatt minden nap tanulok valami újat, engem ez lendít előre. A munkáltatóm szerencsére teret ad, hogy önállóan oldjak meg szituációkat és saját megoldásokkal álljak elő, így nem korlátoz a tapasztalati tanulásban, azonban természetesen a kellő tudáshátteret is biztosítja, így megvan az egyensúly.

Emellett, ami még motiválóerő számomra, az a munkahelyi légkör és az emberek. A csapatomban mindenki abszolút csapatjátékos, megosztjuk egymással a tudást és mindenben segítjük egymást. Munkáltatói oldalról egy elengedhetetlen dolog, hogy a támogató és motiváló légkör meg legyen teremtve, ehhez pedig bizalommal kell állnia a munkavállalóival szemben és a kellő autonómiát biztosítani kell.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?

Számomra a stresszkezelés nem a legegyszerűbb feladat. Igyekszem tudatosan kezelni, és úgy érzem fejlődöm is benne, ugyanakkor gyakran kapom magam azon, hogy ismét elhatalmasodik rajtam a stressz. Előfordul, hogy egy nagyobb feladat okoz nehézséget, ha ilyen helyzet van, szeretek egy kicsit megállni, lélegezni és átgondolni a dolgokat, megerősíteni magamban, hogy mindent meg tudok oldani kellő nyugalommal. Máskor túl sok teendőbe kezdek bele egyszerre és ez okozza a stresszt. Ilyenkor az segít, ha rangsorolom a feladataimat, ezt követően sokkal higgadtabban, tiszta lappal tudok hozzáállni a dolgokhoz. Emellett arra is odafigyelek, hogy a munka-magánélet egyensúlyt fenntartsam. Remekül fel tudok töltődni, ha időt tudok tölteni a családommal és a barátaimmal, illetve nemrég elkezdtem pilates edzésekre járni. Mindezek átsegítenek a stresszesebb időszakokon.

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?

Úgy gondolom, hogy a 8 órás munkarend, legyen az 9-17 vagy 8-16, teljesen az életritmusunk részévé vált, és ezzel nekem nincs is semmi gondom. Ad egy keretet, amely segítségével be tudom magamnak osztani a dolgaimat. Ennek ellenére a rugalmasság felé húz a szívem, hiszen szerintem, ha a munka hatékonyan el van végezve, nem feltétlenül szükséges szigorúan tartani a kereteket. Jelenleg félig home office-ban dolgozom, amelynek köszönhetően szabadon oszthatom be az időm. Tapasztalataim alapján én így sokkal hatékonyabban tudom végezni a munkám, otthon van lehetőségem komfortosan, mindent átgondolva dolgozni, emellett pedig az irodában tudok kapcsolódni a munkatársakkal, ami szintén nagyon előnyös. Így soha nem válik unalmassá a munkavégzés és több idő jut a magánéletre is, ezek mind motiváló tényezők számomra.

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t?

Az AI egy elég megosztó téma, de szerintem, ha elővigyázatosan és megfelelően alkalmazzuk, akkor rengeteget tud segíteni a napi munkavégzésben. Leegyszerűsíti és meggyosítja a folyamatokat.

Nálunk a HR folyamatok minden része digitális formában zajlik, ami elképesztően hatékonnyá tesz mindent. Leginkább az onboardingban látom ennek előnyét, ugyanis így sokkal egyszerűbb integrálni az új munkavállalókat, nyomonkövethető minden és zökkenőmentesebb a beilleszkedés. Emellett a képzésekben is nagyon hatékony tud lenni a digitalizáció.

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?

Nekem fontos, hogy egyértelműen meg legyen határozva a felelősségi köröm, azonban bízzon bennem annyira a vezető, hogy kellő szabadságot is kapjak a feladataim megoldásához. Így a megfelelő keretek között autonóm módon mozoghatok. Szintén elengedhetetlen, hogy érzelmi támogatást is kapjak. Fontos számomra, hogy a vezető odafigyeljen rám, ne csak a teljesítmény érdekelje, hanem a jóllétem is. Mindehhez folyamatos kommunikáció szükséges. A jelenlegi vezetőm például azzal támogat, hogy rendszeres beszélgetéseket szervez velem, ahol beszámolhatok az aktuális dolgaimról és közösen megbeszéljük a célokat és eredményeket. Ez mindig ad egy támpontot, ami alapján tovább tudok haladni a projektjeimmel.

Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket?

Ehhez elengedhetetlen, hogy a vállalat felismerje, hogy minden generációnak megvannak a saját értékei. Egy olyan vállalati kultúrát kell kialakítani, ahol minden ember egyenlőnek érezheti magát és mindenki meg van becsülve. Fontos, hogy a vállalat úgy kommunikálja a stratégiáját, a missziót és víziót, hogy azzal minden munkavállaló azonosulni tudjon. Ezáltal kialakulhat a folyamatos tanulás és fejlődés iránti elköteleződés, generációktól függetlenül. Szerintem, ami leginkább segíthet kezelni a generációk közötti különbségeket, az a tudásmegosztás. Egy mentorálás során például nem csak a fiatalabbak tudnak tanulni a tapasztaltabbaktól, de egy idősebb dolgozó is értékes tudást kaphat egy kevésbé tapasztalt kollégától. Így mindenki tudása ki van használva.

Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól?

Kifejezetten szeretek diverz környezetben dolgozni. Úgy gondolom, minél heterogénebb egy csapat, annál több értéket tud közvetíteni. A különböző kultúrájú, életkorú, képességű emberek mind-mind más meglátást tudnak behozni a munkavégzésbe. Ez egyrészt mindenkit nyitottabbá tesz, másrészt hatékonyabb problémamegoldást tesz lehetővé azzal, hogy eltérő szemszögekből közelítjük meg a dolgokat.

Egy vállalat részéről szerintem fontos, hogy ne csak kommunikálja a diverzitását és az inklúziós törekvéseit, de konkrét tevékenységekkel is törekedjen arra, hogy a kultúrába bevezesse az elfogadást és nyitottságot.

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?

A legfontosabb dolog, amit a munkám során tanultam, hogy merni kell kérdezni és nyitottnak kell lenni a másoktól való tanulásra. Korábban mindig féltem a hibázástól és a „buta” kérdések felvetésétől, így inkább mindent igyekeztem egyedül megoldani, ami nem mindig volt sikeres és rengeteg erőfeszítéssel járt. A munkavégzésem során rájöttem, hogy nincsenek „buta” kérdések, merni kell segítségért fordulni a tapasztaltabb emberekhez, ugyanis rengeteg tudást és best practice-t lehet ezáltal elsajátítani, amik nagyon hasznosak. Arra is rájöttem, habár ezt még most is nehezen fogadom el, hogy a hibákból lehet talán a legjobban tanulni.

Kit javasolsz következő interjúalanynak és mit kérdeznél tőle?

Laczó Dorinának szól a kérdés: 

Mit mondanál a 10 éves énednek, ha találkozhatnál vele?