Feladat:

Vezessük egy táblázatban két hétig mindennap, egy-két órás bontásban, hogy mivel telt el az adott idő.

Jegyezzük fel, hogy milyen érzés és gondolat kapcsolódott a tevékenységhez, például nyugalom, pozitív várakozás, elmélyült figyelem, kiáradó életöröm, kíváncsi felfedezés, csapatmunka öröme, inspiráció, flow-élmény, alkotásvágy, feszültség, idegesség, unottság, teljes jelenlét, fókuszáltság és könnyedség együtt vagy épp ellenkezőleg: kalandozó, szétszórt és felületes figyelem stb.

Írjuk oda azt is a táblázatba, hogy most, reálisan (a tevékenység elvégzése után és esetleg már az eredményességet figyelembe véve) mennyi időt szánnánk arra a tevékenységre: többet, kevesebbet vagy ugyanannyit.

Ennek az a haszna a számunkra, hogy látjuk, mi az, amivel szeretünk foglalkozni, de nem szánunk rá elég időt, melyek a nem kedvelt tevékenységek, és mi mennyi időbefektetést ér meg.

Tudjuk, hogy minden mindig lehet még jobb és jobb, egy perfekcionista számára pláne. A kérdés az, hogy melyik feladat mennyi energia- és időbefektetést ér meg reálisan, lehet egy pont, amin túl a további idő, amit a feladatra szánunk, már arányosan nem hoz olyan mértékű pluszt, további minőségi javulást, ami miatt érdemes még vele tovább foglalkozni.

Ezt tapasztalhatjuk például prezentáció készítésekor: érezhetjük úgy, hogy még lehetne jobb, még mindig nincs kész, sosincs kész. A javaslatom az, hogy a túlzott maximalizmus helyett legyen bennünk egy szakmai és formai igényesség, amivel a prezentációkészítéshez hozzálátunk, és amivel még nem feszülünk bele a feladatba, nem esünk a tökéletesség keresésének a csapdájába, így a folyamatos elégedetlenség érzése is elkerül minket, és nem utolsósorban az időnket is jobban menedzseljük.

A kis kitérő után, visszatérve a táblázathoz, írjuk oda még azt is, hogy mi maradt ki abból a napból a számunkra, ami örömmel töltött volna el vagy hasznos lett volna a szakmai vagy magánéletünk szempontjából, ha szánunk rá időt: például mozgás, baráti kapcsolatok, kultúra, saját magunkra fordított, nyugodt idő, szakmai írások olvasása, stb.

IDŐTÜKÖR – példa

                               8-10            10-12              12-14           14-16             16-18            18-20          

Ami hiányzik ebből a napból:  Mozgás, nevetés

Ha önmagunk coacha vagyunk, akkor két hét után külső megfigyelőként nézzünk rá a táblázatra, és egy másik papírra jegyezzünk fel mindent, ami eszünkbe jut róla. Ezek lehetnek szavak, rajzok, ábrák, gondolatok, érzések, kérdések, bármi. Mindegy, csak írjuk le.

Utána rendezzük struktúrába, amit leírtunk, képezzünk csoportokat. Nevezzük el a csoportokat az alapján, ami kirajzolódott. Elegendő 4-6 csoport, például:

- örömteli tevékenységek

- ami bosszantott

- „kell” feladatok

- ami kimaradt

Majd az alábbi kérdéseket megválaszolva készítsünk akciótervet:

-          Mi az, amit továbbra is így teszek?

-          Mi az, amivel felhagyok? Hogyan? Mi ehhez az első lépés? És a második?

-          Mi az, amit elkezdek, amit máshogy teszek? Hogyan, mikor? Mi és ki támogathat az új szokások bevezetésében?

 
A változást érezni fogjuk.

Ha szeretnénk, készíthetünk egy hónap múlva újra egy időtükröt magunknak, és összehasonlíthatjuk, hogy honnan hova jutottunk.