Serena Williams édesapja álmodozó földműves volt Comptonban, ahol a bűnözés, rablás, lövöldözés szinte a mindennapok része volt. Négy lányával nem érezte biztonságban magát. Tudta, hogy az egyetlen védekezés az ellen, hogy a lányai rossz társaságba keveredjenek, ha lefoglalja őket a szabadidejükben. Egy szép napon meglátta Virginia Ruzicit teniszezni a tévében, ekkor határozta el, hogy a lányaiból is teniszezőt farag.

Amikor Serena hároméves lett, az apja elvitte őt és a nővérét, Venust a helyi teniszklubba. A pálya tele volt kátyúkkal, a háló tiszta lyuk volt, de onnantól kezdve minden egyes nap ott voltak. Serenának egyből bejött ez a sport, és sikeres lett benne. A következő öt évben 49 versenyből 46-ot megnyert. Ő akart lenni a legjobb játékos a világon. „Sosem kaptam készen semmit, mindenért meg kellett küzdenem, és nagyon elszántnak lennem” – nyilatkozta egyszer.

2002-ben kiütötte nővérét a legnagyobb tornákon, és bekerült a hat legnagyobb Grand Slam-legenda közé. De útja nem volt bukkanómentes. Először is le kellett számolnia a gátlásaival a testével és a bőrszínével kapcsolatban, hiszen a tenisz nem a feketék sportja, és a játékosok többsége vékonyabb, csinosabb, mint ő. „Szeretem a külsőmet: teljes és erős nőnek érzem magam” – mondta.

2003-ban egy térdműtét után elkezdett hátracsúszni a világranglistán az első helyről a 139-edikre. Egy negatív spirálba kerülve kiégett. Úgy gondolta, vissza kell vonulnia egy kicsit, és újra fel kell fedeznie magában a tenisz iránti szeretetét. „Az igazi bajnok nem abban jobb, mint a többiek, hogy több meccset nyert meg, hanem abban, hogy hogyan tud kijönni a mélypontjaiból” – véli Serena.

Serena bosszúéhesen tért vissza a pályára, egészen az olimpiai aranyéremig araszolt, és megnyerte a 23. Grand Slamet nyolchetes terhesen. „Szerencsés vagyok, mert a nyerni akarás mindig erősebb bennem, mint a félelem” – összegezte tapasztalatait.

A cikk eredetileg a legfrissebb Üzlet és Pszichológia lapban jelent meg.

Borítókép forrása: foxsports.com.au.