hero
hrpwr.hu

Rovat:

Interjúk
Becsült olvasási idő: 2 perc
Így lettem coach! – interjú Pattermann Kingával

Új cikksorozatunkban inspiráló coach szakemberek mesélik el nekünk történetüket. Hogyan váltak azzá, akik ma? Mire a legbüszkébbek a szakmájukban? Mi a leggyakoribb tévhit szerintük a coachinggal kapcsolatban? Interjúnk Pattermann Kinga vezetői coach-csal, szervezetfejlesztővel.

Balbastre Sébastien kérdése hozzád: Miben segít az intuíciód a munkádban?

A vezetők sok mindent nem tudnak konkrétan, szavakkal megfogalmazni. Megérzéseik, sejtéseik vannak. Az intuíciót fejlesztő technikámmal közelebb viszem őket azokhoz a tudatalattiban tárolt tapasztalataikhoz, melyek egy-egy helyzetben nagy segítséget jelenthetnek számukra. Az intuíció számomra a gyors döntéshozatalt, az önazonos működést, és a flow-állapotba kerülést is segíti.

1. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy coachinggal szeretnél foglalkozni, és hogyan indultál el ezen az úton? 

18 évesen nagyon sérült felnőttekkel dolgoztam önkéntesként, és megtapasztaltam, hogy a hosszú, intenzív terápiáknak ellenállnak, és egy gyors azonnal használható, praktikus modell – segítség az, amire vágynak. 20 éves koromtól tudatosan tanultam olyan módszereket, melyek társterületei a coachingnak. 

2. Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a szakmában?

A hatalmas szabadság, melyre az ügyfeleink rátalálhatnak a segítségünkkel. 

3. Van kedvenc ügyfélélményed vagy olyan tapasztalatod coach-ként, amire kifejezetten büszke vagy?

Arra vagyok büszke, hogy 32 ország több ezer vezetőjével dolgozva mindig önazonos tudtam maradni, nem kellett sohasem diplomatikusnak lennem.

4. Mi a leggyakoribb tévhit szerinted a coachinggal kapcsolatban?

Sokan kritizálják a coachokat, ,,büfészakosoknak” nevezik őket, miközben el lehetne fogadni, hogy különböző színvonalú coachok, különböző helyzetekben tudnak kiválóan működni, és szinte kizárt, hogy jobban tudjanak ártani az ügyfélnek, mint bármilyen más segítőszakma.

5. Van esetleg olyan konkrét, rövid coaching gyakorlat az eszköztáradban, amit azoknak ajánlanál, akik szívesen kipróbálnák a módszert, de nem tudják, mire számítsanak?

Bárki el tud játszani azzal a gondolattal, hogy a vele szemben ülő idegesítő ember, milyen tanítással lehet az ő segítségére. Például: nagyon koszos, és rosszszagú-tanítás: megtanítja értékelni az életemet, örülni, hogy van hol mosakodjak, hálásnak lenni a tiszta ruhámért. 

Ezt tovább lehet mindennap fejleszteni, kiterjeszteni ősökre, főnökökre stb.

Napi 1-2 perc gyakorlás, és azt vesszük észre, hogy az életünket szép lassan átjárja egy tényektől független elégedettség.

6. Mit javasolsz azoknak, akik szívesen fordulnának coach-hoz, mire figyeljenek, hogy a megfelelő szakemberhez jussanak el?

Hallgassanak a megérzéseikre, és beszélgessenek referenciaszeméllyel. 

7. Mit gondolsz, mi fogja jellemezni a coach szakma jövőjét 10 év múlva (mennyire hat rá szerinted például a digitalizáció és a mesterséges intelligencia)? 

A jó coachok jobbak lesznek, a gyengébbek új utakat keresnek maguknak.

Kit javasolsz a következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle? 

Gyimesi Tamás: Milyen szupervíziós kérdéssel fordulnak hozzád a kezdő coachok Ausztráliában és Magyarországon?