Hogyan értékeled a magyarországi vállalatok hozzáállását jelenleg a „diversity” területén?

Saját magam is örömmel tapasztalom, hogy a sokszínűség mint vállalati kulturális érték ápolása egyre több magyarországi vállalat célkitűzései között szerepel. Egyértelműen a globális, multikulti cégek tűzték itthon elsőként a zászlójukra a témát, de nincs olyan kicsi munkahelyi közösség, ahol a sokszínűség bátorítása ne lenne jótékony hatással a munkahelyi kultúrára, ezáltal pedig a teljesítményre. Úgy gondolom, hogy ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, és minden megtett lépés – legyen az bármilyen apró – közelebb visz minket egy olyan világhoz, amelyben mindenki önmaga lehet. Legyen tehát kicsi vagy nagy vállalkozás, mindenki tehet a saját lehetőségeihez mérten azért, hogy támogassa azt a közösséget, a munkavállalókat, akik a legtöbbet teszik a közös célért. 

Mire vagy a legbüszkébb, amit a témában te és vállalatod tettetek?

Én és kollégáim is aktív szószólói vagyunk a sokszínűség és elfogadás munkahelyi erősítésének, én magam is több konferencián, vállalatnál, sőt fesztiválon tartottam előadásokat és workshopokat a témában, és személyes célkitűzésem, hogy a DEIB fontosságát minél több fórumon hangoztassam. És ez mind szuperül hangzik, a legbüszkébb mégis arra vagyok, amit a mi kis csapatunk képvisel. Hiszen elsősorban igyekszünk házon belül megteremteni a sokszínűség atmoszféráját. Nem vagyunk sokan, de annál többfélék: különbözünk nemekben, származásban, szexuális preferenciákban, gondolkodásmódban és legfőképp a saját önazonosságunkban. Ha önazonosak vagyunk az életünk minden területén, akkor képesek vagyunk kihozni magunkból a bennünk rejlő potenciált, és még jól is érezzük magunkat közben. Ezt igyekszünk elérni a saját életünkben, és az ügyfeleinknél is.

Mi számodra a legfontosabb szempont a verseny zsűrizésénél?

Sok bírálati szempont található a verseny kiírásában, és bár mindegyik fontos, ugyanannyira szinte lehetetlen mindegyiknek megfelelni. Biztosan érdekesek lesznek a mérőszámok, benchmarkok, hatások, számomra mégis a legfontosabb a sokszínűség értéke mellett való őszinte elköteleződés. Ha már ezt látom egy pályázatban, én nagyon büszke leszek. Különösen érdekelnek, hogy milyen kreatív ötletekkel közelítik meg a jelentkezők a témát. Az újszerűség, a frissesség, a storytelling ugyanis üdítő, nemcsak nekem, hanem a szervezetnek magának is. Végül pedig a fenntarthatóság is kiemelt szempont nálam. Nem hiszek ugyanis az akciószerű aktivitások valódi változást eredményező erejében. Nem csillogni szeretnénk, hanem mélyreható változásokat elérni, ezt pedig csak elköteleződéssel és a teljes szervezet bevonásával lehet elérni.

Mit tanácsolnál a versenyre pályázóknak?

Speak up & tell your story!

Elsősorban azt tanácsolom, hogy ne hezitáljanak, álljanak ki bátran az ötleteikkel, kezdeményezéseikkel, eredményeikkel. Nem érdemes ezeket mások elől rejtegetni, járjanak elől példával – a téma maga nagyon hálás, mert a sokszínűséget és elfogadást nem lehet rosszul csinálni. Mutassák meg tehát partnereiknek és versenytársaiknak is, mit tesznek a virágzó és elfogadó vállalati kultúráért. Elképzelem, ahogy a vállalatok egymástól „lopják” az ötleteket, hogyan lehetne olyan munkahelyeket teremteni, ahol az emberek nemcsak jól, hanem szívesen dolgoznak együtt. Tiszta win-win. Őszintén hiszek benne, hogy ezek olyan know-how-k, amiket érdemes utánozni és követni.

Végezetül azt javaslom a pályázóknak, hogy ne csak egy „megoldást” hozzanak, hanem egy történetet. Egy történet ugyanis nemcsak a figyelmet ragadja meg, nemcsak a befogadást könnyíti, hanem van még egy csodálatos tulajdonsága: közösséget teremt. Közösséget a történet szereplőivel, a közönséggel, és az ugyanabban a cipőben járókkal. A sokszínűség és elfogadás pedig mi másról szólna, mint rólunk, egyénekről és rólunk, a közösségről.