A bónuszkifizetések és a vállalati termelékenység közötti kapcsolatot vizsgálta a Corvinus elemzése a hazai munkaerő-felmérés alapján. Ebben Reizer Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és az ELTE-KRTK kutatója a 2003 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan, évi mintegy 11 ezer vállalat 120 ezer munkavállalójának adatát vetette össze a mérlegadatokkal.
A tanulmány a Finance Research Letters decemberi számában jelent meg. Az eredmények szerint azoknál a cégeknél, ahol a munkavállalók 10 százalékponttal nagyobb aránya részesül bónuszban, az egy főre jutó hozzáadott érték 3,9–4,6 százalékkal magasabb. Ezzel párhuzamosan pedig közel 3 százalékkal javul a teljes, ún. tényezőtermelékenység is: ez azt mutatja meg, a cég milyen hatékonysággal alakítja át a felhasznált tőkét és munkaerőt termékké, vagy szolgáltatássá.
A kapcsolat lineáris: nem kizárólag azok a vállalatok húzzák fel az átlagot, amelyek minden dolgozónak adnak bónuszt. Minél nagyobb a jutalmazott munkavállalók köre, annál nagyobb a teljesítményre gyakorolt hatás.
„Az eredmények arra utalnak, hogy a rugalmas bérkomponensek akkor működnek igazán jól, ha azok nem egy szűk kör privilégiumai, hanem szélesebb munkavállalói csoportokat ösztönöznek. A kutatás nem talált bizonyítékot arra, hogy a bónuszok különösen hatékonyak lennének azoknál a cégeknél, ahol sokat költenek a bérekre, vagyis a teljesítményjavulás nem egyszerűen a magasabb bérráfordítás mellékhatása”
– hangsúlyozta Reizer Balázs, a tanulmány szerzője.
A bónuszok hatása akkor is fennmarad, ha figyelembe veszik a vállalat méretét, tőkeellátottságát és a munkavállalók összetételét. A bónuszfizetések hatékonysága nem függ attól sem, hogy mekkora a munkaerő részesedése a vállalati költségeken belül. A pozitív kapcsolat ugyanakkor erősebb a szolgáltatási szektorban, mint az iparban.
