Peter Sengének Az 5 alapelv. A tanuló szervezetek kialakításának elmélete és gyakorlata című könyve 2012-ben, Finnországban a Team Academy csapatvállalkozó egyetemi képzéshez kötődő team coach képzésen került az olvasmányaim közé. A könyv szerepelt a Team Academy egyetemi képzés elindítója, Johannes Partanen, által összeállított „Book of Books” listáján. Senge könyvében azt írja, hogy a szervezetek csak tanulásra vállalkozó embereken keresztül tudnak tanulni. Az is szerepel írásában, hogy az egyes személyek tanulásából még nem feltétlenül következik a szervezet gyarapodása, ám egyéni tanulás nélkül nem képzelhető el szervezeti tanulás.

Az első két kerék meghajtás a tanulási szerződés és az elmélet.

Tanulási szerződés

A személyes tanulási szerződés teret ad, hogy az egyén maga határozza meg, mit akar. Öt fő kérdésen, Cunningham (1999)*** önmenedzselt tanulási struktúrához készített kérdésein keresztül vezet végig. 

 Saját megélésem ezzel a „kerékkel”, hogy talán nem kap annyi figyelmet, amennyit érdemel. Legalábbis én nem használtam annyira tudatosan, mint most teszem. Olyan irányba tartottam mindig, ami megszólított, de önreflexiónak, különösen írásos formában, korábban nem adtam elég időt. Az különösen tetszik, amikor a csapattagok egymással is megosztják a saját szerződésüket. Ennek több előnye is van. Többek között az egyén részéről még nagyobb lesz az elköteleződés, hiszen másokkal is megosztotta merre tart. Az is hozzáadott értéke a megosztásnak, hogy lehet van a kollégák között olyan, akivel hasonló célokat tűztünk ki, így tudjuk egymást inspirálni, tanuló társak lehetünk. Vagy például, ha tudom ki, mire szerződött, tudjuk egymásnak jelezni, ha olyan lehetőségekkel találkozunk, ami hasznos lehet számára, valamint a célja felé vezető konstruktív visszajelzéseket is adhatunk.

Elmélet

Szerintem, amikor a tanulásról beszélünk a leggyakrabban ez a „kerék”, az elmélet, jut eszünkbe. Milyen iskolába, szakra jártunk, milyen könyvekből, milyen elméletet tanultunk. Az elméleti tudás tartalmazza mind azt az ismeretet, amit eddig az emberiség jegyez. Jó, hogy van honnan elindulnunk, megismerni elődjeink, szakembereink világlátását. Az elméletből kiválasztjuk, mit tanulunk, mit fogunk használni, formálni, tovább gondolni. A bevezetőben említett „Book of Books”, könyvek könyve kiadványban, Partanen csokorba gyűjtött különböző szakmai területekhez könyveket, melyeket az adott területen fejlődni vágyóknak olvasásra ajánlott.

Az különösen tetszik ebben az ajánlásban, hogy azt a könyvet olvasd, ami érdekel. Ha elkezded, és kínlódás, akkor az a könyv most nem rád vár. Az is része a tanuló szervezetnek, hogy könyvesszét készítenek, amit megosztanak egymással. Így az olvasó összegzi, mit kapott a könyvtől, leírhatja, mit fog a gyakorlatban kipróbálni, a kollégák pedig az ő összegzéséből tanulhatnak, vagy kedvet kaphatnak az adott könyv olvasásához. Nekem a Bridge Booklist évente megújuló listája rezonál erre a „kerékre”.

A 21. század sok új lehetőséget ad az elméleti kerék forgatásához, például ott vannak a hangoskönyvek, a podcastok, vagy a ChatGPT.

A hátsó két kerék meghajtás a gyakorlat: teszem és megértem, és a dialógus. 

Teszem és megértem

A gyakorlaton keresztüli tanulást nagyon nem kell magyarázni. Megosztom egy ide illő személyes élményemet. Elméletben, könyvekből tanultam, milyen fontos, hogy egy szervezetnek legyen víziója, missziója, határozza meg az alapértékeit. Igazán akkor értettem meg ezt az elméletet, amikor nagyon vonzott a vízió, amiért csapatban dolgoztunk, mégis el kellett engednem a projektet, mert az alapértékeimmel ütköztek a szervezet értékei, és azt éreztem, hogy bár nagyon vonz a küldetés, nagyon sok energiám felemészti az értékek ütközése. A saját „teszem és megértem” élmény világossá tette az elméletet. 

Dialógus

A tanulási szerződéshez hasonlóan az a tapasztalatom, hogy ezzel a kerékkel is sok munkánk van még. Partanen ehhez a kerékhez William Isaacs Dialogue: The Art of Thinking Together című könyvét ajánlja. Életének 10 legjobb könyve között említi. William Isaacs, a dialógus tanulmányozásának mestere szerint a vezetők és az alkalmazottak, a polgárok és a választott tisztségviselők, valamint a nemzet és a nemzet közötti problémák gyakran abból erednek, hogy nem képesek sikeres párbeszédet folytatni. Szerinte gátoljuk magunkat abban, hogy őszinte beszélgetők és jó hallgatók legyünk. Beszélünk, amikor kérdeznünk kellene. Feltételezéseinkből kiindulva beszélünk, merev gondolataink vannak, így nem jól figyelünk. A dialógus feltételezi a mélyen őrzött meggyőződések módosítására való nyitottságot, általa tudatára ébredünk az új lehetőségek áramlásának. 

Az én egyéni tanulási utam sokat köszönhet ennek a négykerék hajtású modellnek. Talán kedvet kaptál, kedves olvasó dialógust folytatni arról, milyen hozzáadott értéke lehet egy-egy keréknek nálatok, forog-e mind a négy kerék a tanuló szervezetté válás útján. 

A szerző coach, facilitátor, gazdálkodás- és szervezéstudományok területén habilitált doktor.