Az ingerekben és zajban gazdag mindennapok előbb-utóbb minden élő szervezetet lemerítenek, ám létezik egy itthon eddig viszonylag kevés figyelmet kapott „kisebbség” is, amelyiknek a modern környezeti ártalmaknak való kitettsége az átlagosnál jóval nagyobb. Az idézőjel persze erős túlzás, hiszen az úgynevezett szuperérzékeny emberek (highly sensitive person – HSP) az emberiség tizenöt-húsz százalékát is kiteszik. Vagyis minden ötödik embertársunk, nők és férfiak (és még közel száz állatfaj) az átlagosnál nagyságrendileg érzékenyebb a környezet ingereire.

A fogalmat a maga is szuperérzékeny Elaine N. Aron klinikai szakpszichológus alkotta meg a kilencvenes években és vezette be az azóta is alapműnek számító 1996-ban megjelent Szuperérzékeny vagyok? című könyvében. Kutatásainak eredménye a huszonhárom kérdésből álló önkitöltős kérdőív is, ami nagy mértékben lefedi a szuperérzékenyek személyiségjellemzőt. Elaine N. Aron egyik fontos célja volt a saját érzékenységének és működésének megértése, ám szerencsés módon ezzel sok millió ember életminőségére is pozitív hatással bírt (a könyv jubileumi és bővített kiadása 2020-ban jelent meg). 

Tehát az érzékenység – nézzük meg, hogy ez mit is jelent a HSP-k esetében. 

Mit jelent a szuperérzékenység?

Egy az erőt, a harsány jelenlétet jutalmazó világban különösen lényeges pont a szuperérzékenység megértése. Miközben egy élőlény, egy ember többféleképpen is mutathat érzékenységet, a szuperérzékenység kilóg a sorból. Az ingerfeldolgozási érzékenységnek (SPS) is nevezett személyiségvonás valójában egy környezeti érzékenységet jelent; tehát egy HSP valóságos szuperradarként működik, az idegrendszere fokozottabb és mélyebb érzékenységet mutat az érzelmi és a fizikai, illetve a szociális ingerekre. De nem csupán a befogadott ingerek mennyisége, hanem azok feldolgozása alaposabb és mélyebb. Gyakorlatilag a környezetében lévő szinte valamennyi ingert „befogják” és feldolgozzák – tudatosan és tudattalanul is. Fokozottan érzékenyek az érzékszervi stimulációra, így például az erős fényekre és hangos zajokra. Zsúfolt helyeken túlterheltnek érzik magukat, az emberekkel töltött idő után másoknál kimerültebbnek érzik magukat és könnyen megijednek. 

Mire jó ez? 

Az érzékenység e típusa evolúciós szempontból kiemelkedően fontos vonás (volt), hiszen a magas ingerérzékenység és feldolgozási képesség lehetővé tette a ragadozók vagy a potenciálisan veszélyes helyzetek érzékelését, ez pedig növelte az egyén- és a csoport túlélési esélyeit. Ám amíg a bokor zörgése ma már nem jelent automatikusan veszélyt, a szuperérzékeny emberek még mindig az adott csoport vagy közösség szemét és fülét jelentik. Érzékelik és értelmezik a mások számára láthatatlan jeleket és információkat. Ugyanakkor a folyamatos éberség egy rendkívül energiaigényes állapot, ami akár krónikus stresszhez és a szervezet kimerüléséhez vezethet. 

A szuperérzékenyek erősségei

A szuperérzékenység egyfajta Janus-arcú személyiségvonás: egyszerre jelent erőforrást és támaszt komoly kihívásokat a mindennapi életben. 

A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány, a HSP-kre leginkább jellemző erősséget: 

• lelkiismeretesek és becsületesek
• az átlagnál empatikusabbak
• gazdag belső életet élnek
• nagyon figyelnek mások érzelmi szükségleteire
• intuitívak
• magas szintű kreativitással bírnak
• észreveszik az apró, mások számára láthatatlan részleteket
• magas diplomáciai érzék jellemzi őket
• nem vesznek el a részletekben, látják a nagy egészet is

Tudatos life-menedzsment a harmonikus életért

A szuperérzékenyek életében a legnagyobb kihívást (de nyugodtan nevezhetjük nehézségnek is) az ingerekkel való jellemzően gyorsabb túltelítődés jelenti. Éppen ezért az életminőségük és akár a mentális egészségük múlik azon, hogy hogyan és milyen mértékben képesek az öngondoskodásra. 

A harmonikus élet alapja a több pilléren nyugvó tudatos life-menedzsment. Az önismeret mélyítése kulcskérdés a szükségletek, az optimális izgalmi szint meghatározása és a környezeti ingerekre adott saját reakcióink megismerése és tudatosítása érdekében. Ezek ismeretében tudunk a következő szintre lépni; arra kell törekednünk, hogy az életünk valamennyi, vagyis a privát- és a munkahelyi színtereinket is számunkra ideálissá alakítsuk. Ez szinte minden esetben kooperációt igényel: például családos emberként közösen kell megtalálnunk a feltöltődésre szánt (ez sokkal inkább a túlterhelődött idegrendszer pihentetését jelenti) napi harminc perc időt, míg a munkahelyeinken a vezetőnkkel tudjuk átbeszélni az esetlegesen magasabb home office-igényünket, vagy a több napos csapatépítőn való részvételünkkel kapcsolatos aggályainkat, miközben megoldási lehetőségeket is kínálunk. 

A szuperérzékenyek minimuma

Univerzális és mindenki számára működő megoldás nem létezik, viszont egy HPS öngondoskodási stratégiájában bizonyos elemeknek mindenképpen szerepelniük kell. Ilyen a napi rutin kialakítása és fenntartása, hiszen ez ad keretet a mindennapokban, például gátat szabhat a tizenhatórás munkanapoknak is. A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, illetve pihenés nélkülözhetetlen az idegrendszer regenerációjához. Elaine N. Aron főleg hazai füllel minimum furcsa megállapítása szerint a szuperérzékenyeknek hetente egy szabadnapot, havonta két hétvégét és negyedévente egy hetet is pihenéssel kellene tölteniük. 

Elaine N. Aron szerint a szuperérzékenység nagy mértékben genetikailag meghatározott személyiségvonás – vagyis nem lehet „kinőni” és „kifejlődni sem”. Együtt kell élnünk vele, de az nem mindegy, hogyan tesszük. Ami a legfontosabb: mindig vannak lehetőségeink arra, hogy a számunkra legideálisabb módon alakítsuk az életünket.