Egyre több HR-es kér segítséget az átállás megtervezéséhez és ezekből a beszélgetésekből kiderülhet, hogy melyek azok az aspektusok, amelyek alapvető fontosságúak, de többnyire nem kerülnek fókuszba. Ezek átgondolásához ad most útmutatót Bódi Gabi, az EurekaGames szervezetfejlesztési vezetője.

A 2020-as évre kemény próbatételként fogunk emlékezni, aminek tükrében megláttuk, milyen vezetők is vagyunk valójában. Ugyanis akkor válik el a főnök / a felettes a valódi vezetőtől, amikor eltűnnek azok a fogódzkodók, amikbe kapaszkodva menedzseltük a csapatunkat. Ha az eszköztárunk csak olyan kapaszkodókból állt, mint például a bónuszok, a mikromenedzsment és tekintélyelvű kommunikáció, akkor a home office időszak alatt izgalmas önismereti utazásra nyílt lehetőségünk.

Mi az, amivel a felsővezetők előszeretettel büszkélkednek, amit a HR-esek csinálnának is, ha kapnának hozzá támogatást, és amiből a munkavállalók nem érzékelnek szinte semmit? Természetesen az alapértékekre épülő vállalati kultúrára gondolok, ami a legtöbb cégnél csak addig fontos, ameddig beszélni lehet róla. És úgy tűnik, szeretnek róla beszélni, mi az hogy! A cikk eredetileg az Eureka Blogon jelent meg.

Egy érdekes jelenségre lettem figyelmes saját magammal kapcsolatban. Akkor történt, amikor az egyik új ügyfelünkkel a munkatársak képzéséről és motiválásáról beszélgettünk. Mi feltettük a szokásos sarokpontozó kérdéseket, köztük a fluktuáció és kiégés mértékére kérdeztünk rá. Őszintén meglepődtem a válaszon, mivel az eredmény a zéróhoz konvergált. 

A munkahelyünk a mindennapi életünk egyik legfontosabb szocializációs tere, ahol számtalan kollégával, ismerőssel és ismeretlennel, jó esetben baráttal vagyunk összezárva. Mondhatjuk egyfajta játszótérnek, de egyesek inkább állatkertként tekintenek rá, ahol a legkülönfélébb irodai "fajokat" lehet biztonságos távolságból szemlélni. De vigyázat, biztos, hogy mi a rács jó oldalán állunk?

Míg az üzleti tervezés, a pénzügyeink menedzselése és a munka beosztása a mindennapjaink szerves része, addig az önfejlesztésre, a készségeink pallérozására arányaiban kevés időt fordítunk. Pedig számos lehetőség áll a rendelkezésünkre, hogy tudatos lépésekkel haladjunk az énünket fejlesztő úton a saját sikereink felé, azonban sokszor úgy érezzük, hogy szinte semmire sem jut időnk a munkánk mellett. A jó hír az, hogy ha önmagunkat fejlesztjük, az nemcsak a magánéletünkre, de a munkánk minőségére is kedvező hatással lesz, így a könnyedebben vett feladatok mellett még több időnk szabadul majd fel, ami egy részét szintén önképzésre fordítva újabb szabadidőt adó pozitív spirálba kerülhetünk.