Valóban nem vagyunk jók multitaskingban vagy mindezt az egyidejűleg végzett feladatok típusa is befolyásolja?

„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra” – írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég.

Emlékeztek még, hogyan változtatta meg egy csomó ember vásárlási szokásait, amikor kirobbant a koronavírus-járvány? Hogy csak egy dolgot említsünk: pánikszerű vécépapír-felhalmozás. Gyakorlati haszna nem sok volt, de elfogyott a boltokból az összes vécépapír – holott mindenkinek jutott volna belőle, ha az áruhiánytól tartók nem vásárolják fel a készleteket.

A koronavírus-járvány idején a legbiztonságosabb utcai viselet az orrot-szájat eltakaró maszk. Ezek is különböző szintű védelmet nyújtanak, de a lényeg, hogy amíg csak egy bevásárlás és egy kutyasétáltatás erejéig kell másokkal érintkeznünk, addig a maszk megfelelő védelmet nyújthat. De mi lesz azokkal, akiknek másokkal kell együtt dolgozniuk? Nekik további ártalomcsökkentő eszközöket is érdemes bevetniük, egyes helyeken pedig ezt már törvénybe is foglalták – mutat rá a Qubit.