„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra” – írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég.

Mint arról a Qubit is beszámolt, a mesterséges intelligenciával foglalkozók körében nagy feltűnést keltett egy új program, a GPT-3, amely óriási nyelvi adathalmazon tanulva képes nagyon kevés nyelvi inger hatására plauzibilis válaszokat adni, és egyáltalán értelmesen beszélni. Sokan kiemelték: a GPT-3 sikeressége alapvetően az adathalmaz méretének és nem a technológiai innovációnak köszönhető; így inkább átélhetővé tesz egy már korábban megtörtént, de kevésbé látványos technológiai forradalmat. Ez a technológiai forradalom azonban számos, kifejezetten nem informatikai-mérnöki jellegű kérdést vet fel – ezekről kérdezte a Daily Nous korunk kiemelkedő filozófusait.