Gyimesi Tamás kérdése hozzád: Milyen módon fejlesztették és változtatták meg a magyar környezetben végzett vezetői coaching munkádat a széles körű amerikai tapasztalataid?
Az „Amerikai Álmot” mindenki a maga módján éli meg.
Nekem az volt az elsődleges benyomásom, hogy az érzelmi intelligencia szintje az amerikaiaknál magasabb, és a gyerekkortól kezdve tanulják, hogyan kell jól képviselni önmagukat. Ez az európai, főként a poroszos típusú nevelési rendszerben szocializálódó társadalmakban ismeretlen, ennek a felismerése pedig teljességgel új dimenziót nyitott számomra az EQ értelmezésében és fejlesztésében.
Az amerikaiakban a pozitív hozzáállás, a motiváció felismerése rendkívül magas szinten van, erőteljesebben koncentrálnak a munkatársak erősségeire és lehetőségeire, továbbá ezek kiaknázására.
A magyar környezetben végzett coaching munkámat az amerikai tapasztalatok segítségével még hatékonyabbá tudtam tenni, valamint új megközelítéseket is sikerült beépítenem a coaching folyamatba, mellyel a személyes és szakmai fejlődési folyamatot tudom erősíteni.
1.Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy coachinggal szeretnél foglalkozni, és hogyan indultál el ezen az úton?
Már fiatal koromban észrevettem magamon, hogy szeretek és tudok másoknak segíteni. Középiskolásként nyaranta úszni tanítottam és nagy örömöt okozott számomra, hogy jó módszerekkel víziszonyos gyerekekkel is meg lehet szerettetni a vizet. Ez az élmény vezetett arra az útra, hogy gyógypedagógus legyek, majd tréner és mentor-coach, aki egy céget, csapatot is vezet.
Az első konkrét coaching élményemet 17 éves koromban éltem át, amikor egy kérdésem életre szóló változást hozott egy ismerősöm életében. Ez az élmény határozta meg a hozzáállásomat a magam és mások fejlesztésével kapcsolatban. Itt jöttem rá, hogy hiába látom az utat, a megoldást más számára, az az én megoldásom.
Közös munkánál a coacholtnak kell döntenie az indulásról, és megtalálni a haladás irányát, sebességét, a coach felelősségteljes támogatásával.
Tanácsadó cégemet, a Workplus-t 1989-ben alapítottam, amely az első kiválasztással foglalkozó cég volt Magyarországon, azóta több ezer projektet bonyolítottunk, különböző szektorokban működő vállalatok vezetőivel és munkatársaival, a kiválasztás, karrier tanácsadás, szervezetfejlesztés és coaching területen.
Komplex, stratégiai látásmódomat további magyar és nemzetközi képzésekkel, tudatos, folyamatos önismeret-fejlesztéssel értem el, valamint sokat tanultam kollégáimtól és ügyfeleimtől is.
Mindemellett az EMCC (Európai Mentoring és Coaching Szövetség) tagja és szenior akkreditációval rendelkező coach-a vagyok.
2. Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a szakmában?
Számomra csodás érzés, amikor olyan emberekkel találkozom, akik bátortalanok, esetleg nehéz helyzetben vannak, de legbelül mélyen vágyakoznak a változásra. Ezek sokszor véletlenszerű találkozások, de persze csak akkor, ha hiszünk a véletlenekben. Fantasztikus látni, milyen örömmel nyílnak meg az emberek egy-egy kérdés hatására.
3. Van kedvenc ügyfélélményed vagy olyan tapasztalatod coach-ként, amire kifejezetten büszke vagy?
Ügyfeleim jó részével rövidebb periódusokban dolgozom együtt, gyors, hatékony továbblépésben segítve őket. Sok esetben később visszatérnek hozzám más kérdéskörrel, vagy gyermekeiket, barátaikat, rokonaikat, sőt kollégáikat irányítják hozzám.
Örömmel tölt el, amikor egy kritikus folyamatban sikerül elmozdulást elérni olyan emberekkel, akik a változást nehezen tudják kezelni. Ez a legnagyobb kihívás és felelősség, hogy mi is az a metódus, ami megindíthatja ezt a folyamatot, hogyan tudom őket inspirálni, hogy elinduljanak a kiegyensúlyozott , boldog élet felé.
Egyik ügyfelemnél áttörés volt, amikor a folyamat elején elhívtam sétálni: ezzel az egyszerű eszközzel sikerült szintet lépni és új csatornákat megnyitni a fejlődésében. A „séta terápia” működött, ügyfelemet pedig sikerült ellazítani, és kimozdítani a komfortzónájából. A folyamat eredményként szülei vidéki lakásából egy fővárosi lakásba költözött, ahol elindult önálló élete.
4. Mi a leggyakoribb tévhit szerinted a coachinggal kapcsolatban?
Tele vagyunk hiedelmekkel a világ ezen részén arról, hogy mindent magunknak kell megoldani, segítséget kérni pedig nem lehet, illetve nem is illik. Amerikai tapasztalatom, hogy ez a fajta nyitottság kulturálisan erőteljesen beépült az amerikai társadalmi működésébe.
A coaching olyan támogatás, ami ön-reflektív működésre, önfejlesztésre bátorít, és ezt sokan nem látják még, nem érzik vagy nem merik meglépni.
Coach támogatását igénybe venni nem gyengeség, hanem erősség, jó felhasználása a lehetőségnek. Szerintem ezen a tévhiten kell leginkább túllépni. Javaslom minden tétovázónak, bátorításul olvassanak utána, nyerjenek motivációt nagyvállalati vezetőktől, cégtulajdonosoktól, vagy gyakorló szakemberektől.
5. Van esetleg olyan konkrét, rövid coaching gyakorlat az eszköztáradban, amit azoknak ajánlanál, akik szívesen kipróbálnák a módszert, de nem tudják, mire számítsanak?
Az első fokozat szerintem az, hogy legyünk kíváncsiak saját magunkra, helyezzük saját magunkat fókuszba. Úgy szoktam fogalmazni, érdemes lenne életünk filmjében kezdetnek legalább egy statisztaszerep.
Ezt akár a neten fellelhető önismereti tesztekkel is elkezdheti, majd ezután, ha már bátrabbak vagyunk, kérjünk egy ismerkedő beszélgetést egy coachtól.
Minden „új út” nehéz lépés, de érdemes felismernünk, hogy az önismeret lesz a következő évtizedek legnagyobb kincse, a mesterséges intelligencia és robotok világában.
6. Mit javasolsz azoknak, akik szívesen fordulnának coach-hoz, mire figyeljenek, hogy a megfelelő szakemberhez jussanak el?
Szinte az összes coacholtam azért választott, mert, az ő szavaikat idézve: „azt éreztem, hogy figyelsz rám, fontos neked az, amit mondok, ahogy érzek........”
Találkozzanak nyugodtan több szakemberrel és a bemutatkozó beszélgetéskor figyeljenek a megérzéseikre. Értik-e a coachot, a beszédstílusát, kényelmesen érzik magukat a társaságában, meg tudnak benne bízni?
Elhiszik neki, hogy a témájukban, magánéleti vagy üzleti helyzetükben, támaszt tud nyújtani.
Az akkreditáció, a szakmai tagság fontos tényező egy coach megítélésében, de ez mindössze csak egy szempont a választásnál. Merjenek nemet mondani, ha nem érzik a kémiát már az első alkalommal. Ez a visszautasítás egyébként mindkét fél joga és kötelessége is, a coaching szakma etikus működése szerint.
7. Mit gondolsz, mi fogja jellemezni a coach szakma jövőjét 10 év múlva (mennyire hat rá szerinted például a digitalizáció és a mesterséges intelligencia)?
Az elidegenedés, a szociális interakció csökkenése okozta helyzetek a következő évtizedekben komoly kihívásokat hoznak majd az emberiség életébe, és sokak életét már ma is az elmagányosodás jellemzi.
A coachok első számú feladata az lesz, hogy odafigyeljenek ügyfeleikre, és meghallgassák őket.
Jó kérdést a Chat GPT-vel már bárki fel tud tenni manapság, de együttműködést csak akkor lehet elindítani, ha az ügyfél pszichológiai biztonságérzete javul, ezt a mesterséges intelligencia egyelőre nem tudja biztosítani.
A coach „szabadsága” attól függ, milyen eszköztárból tud az ügyfelének segíteni, és ezt meghatározzák az új technológiák is, beleértve az MI és a digitális eszközök ismeretét és napi használatát is, akár online platformon folytatott coaching folyamatnál is.
Mindennek ellenére úgy gondolom, sokszor a legegyszerűbb coach eszközök a leghatásosabbak a mindennapi folyamatban.
Filozófiám, hogy az innovációs hajlandóság, nyitottság, élethosszig tartó tanulás és rugalmasság alapvető fontosságú lesz a következő évtizedek pozitív megélésében minden ember életében, ennek pedig szerves része az önfejlesztés és önismeret is.
Kit javasolsz a következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle?
Földesi Irént: Hogy lesz valaki élelmiszeripari mérnökből coach? Milyen út vezetett oda, és hogyan tudod használni a mérnöki szemléletet a mindennapi fejlesztéseknél?
