A motivált viselkedés egyik mozgatórugója az agyunkban termelődő dopamin. Fontos evolúciós szerepet játszik azáltal, hogy a fennmaradáshoz hasznos viselkedéseket megjutalmazza, és azok megismétlésére sarkall bennünket. Az agyunk boldog dopaminfürdőt vesz, amikor ránk mosolyognak, a kollégáink elismernek bennünket, vagy üzenetet kapunk a szeretteinktől. Az okostelefonunk megtanított arra, hogy minden egyes rezgés vagy pittyenés egy pozitív szociális impulzust rejthet, és máris eláraszt minket a boldogság. Minél többször pillantunk rá a telefonunkra, annál biztosabb, hogy az unalom vagy a stressz legapróbb jelére a kezünk az agyunk megkérdezése nélkül fog a telefon után nyúlni.
Agyunk, a renitens
Ha az agyunk ilyen könnyen bepalizható, hogy fogjunk hozzá ahhoz, hogy a kütyüinkkel egy sokkal egészségesebb, a mi igényeinket szolgáló kapcsolatot alakítsunk ki? Mi is pont azokat a szabályszerűségeket fogjuk kihasználni, amivel az applikációfejlesztők olyan ügyesen vesznek rá minket arra, hogy rájuk figyeljünk. Először is tudatos figyelemirányítással újratanítjuk az agyunkat. Ugyanarra az impulzusra akkor tudunk más reakciót adni, mint eddig, ha új neuronpályákat építünk ki. Ehhez az kell, hogy észrevegyük, hogy mikor nyúlunk a telefonért. Amikor már a telefon a kezünkben van, mielőtt hosszas görgetésbe kezdenénk, vizsgáljuk meg, hogy mi történt, ami miatt felvettük a telefont és pontosan mit akartunk vele csinálni. Izgalmas felfedezésekhez vezet, ha erről naplót vezetünk az alábbi táblázat mentén:
| Mi történt, mielőtt felvettük a telefont? Miről jutott eszünkbe hozzányúlni? |
| Milyen érzéseket tudunk megfigyelni? (unalom, stressz stb.) |
| Mit akartunk csinálni? |
| Fontos ezt most csinálnunk? Jókor csináljuk ezt? |
| Mit szeretnénk helyette csinálni? |
A tudatosítás az első fontos lépés a telefonfüggőségtől való szabadulás útján, de ha a folyamatos nyeréshez szokott jutalomközpontunknak nem kedveskedünk, akkor úgy járhatunk, mint amikor nagyon szigorú diétát próbálunk tartani. Írjunk egy listát azokról a helyzetekről, ahol különösen fontos lenne nekünk, hogy telefon nélkül jelen tudjunk lenni. Esténként írjuk fel, hogy mi sikerült ezek közül. Részeredmény is számít! Így rávehetjük az agyunkat, hogy önmagával versenyezve annak örüljön meg, hogy sikerült elérni egy kitűzött célt.
Amíg ezt az eszközt írtam, 47-szer néztem rá a telefonomra. Most én meg az agyam megpróbáljuk ezt levinni 20 alá.
A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. decemberi-januári számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.
