Két ember kommunikációs elakadása magával rántja a kapcsolatukban bekövetkező elakadásokat is. Mik okozhatnak kommunikációs elakadásokat és mitől értjük egymást félre?  Nézzünk pár példát:

1. A két fél kommunikációjába ékelődött gép

A koronavírus-járvány idején teret nyert home office során az írásos kommunikáció a cseteléssel együtt még inkább előretört a már amúgy is hangsúlyos szereppel kitüntetett mobilozás mellett. Ezáltal még jobban eltolódott a kommunikáció szerepe az írásos forma felé, így két ember kommunikációjába még inkább beékelődött a képernyő.

Amikor személyesen kommunikálunk egymással, lehetőségünk van egy hullámhosszra kerülni. Kutatások kimutatták, hogy ilyenkor ténylegesen összekapcsolódnak az agyhullámaink: oxitocin, a kapcsolódásért felelős hormon termelődik. A laptopon, telefonon keresztüli levelezés, csetelés során nem tudnak összekapcsolódni az agyhullámok, mert egy gép ékelődik a két ember közé. Habár sokan azt gondolják, hogy a gépen keresztüli kommunikáció könnyű, „könnyen lehet rajta keresztül kapcsolatot tartani”, valójában nem így van. 

Az írásos kommunikáció során félreértelmezésre adhat okot, hogy nem látjuk a másik reakcióit, idegállapotát. 

Az írásos kommunikáció nélkülözi a kommunikáció – így a két ember kapcsolatának – elmélyülését. Ilyenkor nincs meg a lehetőség a kommunikációs tartalom azonnali tisztázására sem, „jól értettük-e, ami le van írva?”, amit fokozhat a válaszunkra adott eltelt idő is, esetleges kognitív torzításokat eredményezve.

2. A különböző emberekről alkotott kognitív torzítások

Kognitív torzítás jöhet létre akkor is – és ennek következtében kommunikációs elakadások jelenhetnek meg –, ha egy kollégára negatív tartalmakat vetítünk. Ez lehet tudattalan előítélet okán vagy emlékeztethet valakire, akit nem szeretünk vagy esetleg egy másik kolléga „előhangolta” nekünk, hogy mit gondoljunk egy kollégáról. Megjelenhet a vakfoltunk következtében is. Lehetnek feltételezéseink is, „biztos ezt gondolja”, de megjelenhet munkamorálbeli és értékbeli különbségek miatt is. Tartsunk önreflexiót: mit vetítünk rá a másikra, ami lehet, hogy nem is róla szól.  Hogyan tudnánk meglátni, hogy a másik valójában milyen ember?

3. Kommunikációs sorompók

A kommunikációs sorompó megakasztja a beszélgetést, zárt gondolkozást eredményezve. Nem egyenrangú kommunikáció jön létre a felek között. Megakasztja a gondolatok szabad áramlását, így nem jöhet létre igazi kapcsolódás sem a felek között. Ilyenkor csak az az igaz, amit egyik vagy másik személy gondol, állít „abszolút igazságként” elkönyvelve azt. 

Egymás gondolatai ilyenkor nem kiegészítik egymást. Ebbe beletartozik a rivalizálás is: a kommunikációs sorompót alkalmazó személy a másik fölé helyezi magát. Érdemes ilyenkor eltávolodni saját gondolatainktól, és feltenni a következő kérdéseket: tényleg igaz, amit gondolok? Hol hittem el, hogy igaz, és mikor/hogyan kezdtem el vele azonosulni, mikor vált az identitásom részévé? Mennyire azonosultam vele? Identitásom berögzött sémájává vált? Mi történne akkor, ha kijönnék a megszokott gondolati sémámból, és csak úgy meghallanám, hogy a másik mit mond?

Még az is lehet, hogy a másik mondandójában is van igazság, ami gazdagíthatja látásmódunkat és percepciónkat a világról.

4. Traumáink, tapasztalataink, mint befolyásoló tényezők

Egy-egy leírt/kimondott szó beaktiválhat a fogadó félben egy traumáját, amivel átszínezheti a kommunikációs tartalom eredeti üzenetét. Ilyenkor a kommunikációs tartalmat befogadó félnek ajánlatos feltenni a következő kérdéseket: miért reagáltam ilyen hevesen vagy miért idézett elő bennem az a helyzet rossz érzéseket? Hogy tudnék ezen változtatni és belőle tanulni?

5. Mennyire tudjuk kiaknázni képességeinket és tudásunkat?

Ez frusztrációt eredményezhet, ami kivetülhet a munkatársakkal való kapcsolatra, az „ő jobb helyzetben van nálam” gondolatok megmérgezhetik a munkatársak közötti kapcsolatot, kommunikációt.

Milyen vezetési stílust követ az adott munkahelyi csapat? Otthon milyen nevelési stílust kaptunk? Ezek mennyire eltérőek és mennyire aktiválhatnak be frusztrációt? Ha nem vagyunk a helyünkön, ez beaktiválhat egyfajta szakmai irigységet is: 

Munkahelyi csapatban – csakúgy mint a családban és a társadalomban vannak hierarchiák. A megfelelő helyen vagyunk? Megfelelő helyen vagyunk a családunkban is?

6. Multinacionális szervezet esetén kulturális és szokásbeli különbségek

Könnyen félreértésekre adhat okot, ha egy-egy kultúra szokásait, kommunikációs stílusát a sajátunkra alapozva értelmezünk. Érdemes ilyenkor nyitottan, még a kellemes helyzetet előidéző komfortzónán belüli kérdéseket feltenni az adott kultúrájú embernek: az ő kultúrájában egy-egy szokás, megnyilvánulás hogyan értelmezendő. 

Egy jó példa erre, hogy a bolgárok pont fordítva jelzik az igent és a nemet, mint mi. magyarok. Amennyiben már jó kapcsolatot alakítottunk ki az adott nációjú emberrel, örömmel fogja venni szokásai iránti nyitottságunkat és érdeklődésünket, amennyiben pedig még nem alakítottunk ki vele jó viszonyt, ez egy afelé irányuló kapu lehet.

Célszerű lehet felfejteni, hol mehetett félre a kommunikáció a kommunikációs partnerek között. Nem mindig könnyű szembesülni egy adott, konfliktust okozó helyzettel, viszont az még nagyobb frusztrációt, belső-külső konfliktust okozhat, ha gördítjük magunk előtt a problémákat. Ha nem megy a nézeteltérések tisztázása, fontos lehet egy elfogulatlan mediátor segítségét kérni.

Kapcsolataink minősége függ tudatosságunk szintjétől is. A kommunikáció egy összetett mentális és viselkedésbeli folyamat. Ajánlatos megvizsgálni vakfoltjainkat, melyek esetleg akadályozhatják a munkánkat és a munkatársakkal folyó kommunikációt, és dolgoznunk önmagunkon is, hogy meghaladjuk elakadásainkat. Érdemes úgy állni a másikhoz, hogy az ellentétek kiélezése helyett megvizsgáljuk, mit tanulhatunk egymástól és a különböző helyzetekből.