Feladatok, automatizáció és a bérkülönbségek növekedése az Egyesült Államokban címmel közölt kutatást alig egy évvel ezelőtt a nagy presztízsű MIT a Bostoni Egyetemmel karöltve. Az 1980 és 2016 közötti időszakot vizsgálva a kutatók megalapozott bizonyítékot találtak rá, hogy az Egyesült Államok bérstruktúrájának változása 50-70 százalékban a jelentősen automatizált munkakörök bércsökkenésének tudható be. Különösen nyugtalanító adatok ezek az ipar 4.0 előretörésének hajnalán.
Béremelés vagy automatizáció?
„A tanulmány kvantitatív értékelése bemutatja, hogy a nagymértékű béregyenlőtlenségek kialakulása miként jár együtt mindössze kismértékű növekedéssel a hatékonyság terén.” – hangzik az MIT kutatásának újabb nyugtalanító állítása. A középiskolai végzettséggel nem rendelkezők esetében – az inflációval kiigazított eredmények alapján – a bérek mintegy 35 év alatt 15 százalékkal (!) csökkentek.
Az adatok kijózanítóak egy olyan időszakban, amikor a munkaerőhiány és az inflációs nyomás egyaránt csekély mértékű béremelés, vagy éppen további automatizáció felé tolja a munkavállalókat.
A massachusetts-i tanulmány megállapításai éles ellentétben állnak az automatizációs trendekkel és az okosgyárakkal. A Brand Finance márkaértékelési tanácsadó cég nemrég közzétett listáján a világ 5. legértékesebb élelmiszergyártó márkájaként jegyzett Tyson Foods éppen év elején jelentett be további automatizációs beruházásokat a „nehéz munkák” leépítésére – bármit is jelentsen mindez a gyakorlatban.
Nyitott pozíciók
Ahogyan arra a Manufacturing Dive rávilágít, a több bírósági üggyel is szembenéző amerikai élelmiszeripari óriásvállalat évről-évre növeli a feldolgozott baromfi és marhahús volumenét agresszív növekedési stratégiájától hajtva. A rekordbevételek pedig tovább fűtik a robotizációt, többek között a csirkefeldolgozó munkafolyamatoknál. Donnie King elnök-CEO bejelentette: a leépítést szenvedő munkavállalókat meglévő nyitott pozíciókba irányítják át.
A Tyson Foods példája jól mutatja, milyen kihívásokkal szembesülhetnek az iparban dolgozó munkavállalók az automatizáció felgyorsulásával. A valódi kérdés talán nem is az, a csirkehús manuális lefejtését végzők milyen nyitott pozíciókban helyezkedhetnek el, vagy a munkabérük tényleg csökken-e a leépítések miatt. Ha a folyamat az MIT kutatóinak megállapítása szerint hosszútávon valóban nem jár jelentős produktivitás-növekedéssel, a kérdés, hogy többe kerül-e a leves, mint a hús – a társadalom számára?
