Egy nárcisztikus személyiségzavaros emberrel való találkozás a legtöbbünkből értetlenséget, bosszankodást, döbbenetet; akár dühöt vagy megbántottságot vált ki. Nehezen hisszük el, hogy ő maga nem látja, milyen disszonáns a viselkedése. De vajon mitől az? És hogyan az? És mit kezdjünk vele?

Miért van az, hogy az egészséges önbizalmat hajlamosak vagyunk lerombolni, míg a nárcisztikus önbizalomért rajongunk?

Magabiztos vagy nárcisztikus?

Beszámoló az Assessment Systems Hungary szervezésében megvalósuló "Nárcisztikus vezetők vs. Tehetségek" webinar-járól.

Ahogy a magánéletben, úgy a munkahelyen is érdemes elkerülni a nárcisztikusokat, főleg ha patológiás esetről van szó. Bár valójában nem mindenki szenved ebben a személyiségzavarban, a valós diagnózishoz pedig szakemberi vélemény kell, mégis jobb kerülni az ilyen főnököt. Miről ismerhetjük fel a nárcisztikus vezetőt? Ennek járt utána a HRCENTRUM.

Nem választhatjuk meg az első társaságot, amibe belecsöppenünk. Ez alatt azt a közeget értjük, amibe beleszületünk: a családot. Ha szerencsések vagyunk, olyan emberek fognak nap mint nap körülvenni, akik szeretnek és támogatnak minket. Visszatükrözik érzéseinket, együtt örülnek velünk, és meg is vigasztalnak, ha szomorúak vagyunk. Ebben az ideális esetben a személyiségünk egészséges irányban tud fejlődni, kiegyensúlyozott felnőtté tudunk válni. De mi történik abban az esetben, ha ezek a feltételek nem adottak számunkra?

Remélhetőleg ez nem egy olyan kérdés, amit a legtöbbünk feltesz magának, de manapság annyit hallunk a nárcisztikus emberek működéséről, hogy olykor elbizonytalanodhatunk: vannak-e olyan vonásaink, melyek a nárcizmussal rímelnek? 

Több évtizede tartó folyamat eredménye, hogy értelmiségi körökben ma már a sikerességnek egyre elfogadottabb (lassan elvárt) része a „spiritualitás”. Tömegek járnak elvonulásra, beavatásra, szertartásra, munkaidő után céges jógaórák vannak, vállalati archetípusokról beszélünk, coachok dolgoznak cégvezetőkkel életük értelmének megtalálásán.