“Maximalista vagyok”, “A munkámban mindig a 100 százalékot nyújtom”, ”Csak tökéletes feladatot adok ki a kezeim közül”. Képzeljük el, hogy HR-esek vagyunk, és egy állásinterjún halljuk ezeket a mondatokat egy pályakezdő jelölttől. Tökéletes pályázónak tűnik. De vajon tényleg az?

Mindannyian ismerünk embereket, akik soha nem elégednek meg az „elég jó” munkával, mindig a jónál is jobb teljesítményre törekednek. Azonban perfekcionistából sem csak egyféle létezik: vannak, akik a tökéletességre törekvésük mellett is képesek jó munkát kiadni a kezükből, míg másokat annyira megbénít a tökéletességre törekvés, hogy ez lerontja a teljesítményüket.

Hogyan ismerheted fel és mit tehetsz azért, hogy a maximalizmusod ne menjen az egészséged és lelki jólléted rovására?