HRPOWER (HR.P.): Miért választottad a HR szakmát? Mi motivált? Mi vonzott erre a területre?

Jencsik Enikő (J.E.): Amikor gyakornokként dolgoztam az első munkahelyemen egyetem mellett, akkor volt lehetőségem minimálisan belelátni az ottani HR csapat működésébe. A nyári szabadságolások miatt túl kevesen voltak a HR-en, ezért jelentkezhettünk a projektcsapatunkból, hogy pár hétig váltásban segítsünk nekik, és itt meg is volt az első pozitív élményem. Nagyon tetszett, hogy direkt visszajelzés érkezett a munkavállalóktól a munkámról, nem pedig kívülről, egy ismeretlen, arc nélküli ügyféltől kaptam visszacsatolást. A HR felé való teljes elköteleződésem akkor vált véglegessé, amikor a mesterszak elvégzése után HR asszisztensi pozícióba kerültem egy SSC-nél.

HR.P.: Melyek azok a kihívások, amelyekkel szembesültél a pályád kezdetén, és hogyan kezeled ezeket?

J.E.: Pályakezdőként is többször előfordult már, hogy a munkavállalók – akár jogosan vagy jogtalanul – frusztráltan keresték a HR-t valamilyen ügyben. Első számú kontaktszemélyként nekem kellett őket megnyugtatnom és megértetnem velük a kérdésük vagy problémájuk hátterét, ami nem mindig egyszerű. Szerintem, ilyen esetben érdemes mindig higgadtan és udvariasan reagálni. Általában ezek a reakciók nem személyesek és inkább csak az adott szituációnak szólnak.

HR.P.: Mi a kedvenc HR tevékenységed, mit szeretsz igazán a munkádban? 

J.E.: A HR az az egység az egész szervezetben, amelyik a teljes employee lifecycle-t lefedi. Szerintem az onboarding ebből a legfontosabb, hiszen az elején meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a munkavállaló elköteleződjön. Természetesen ez nem egyedül a HR-en múlik – ehhez is elengedhetetlen a szoros együttműködés az üzleti oldallal. A jelenlegi munkahelyemen sikerült egy nagyon jó és hatékony onboarding folyamatot kialakítanunk, kezdve a toborzással és ajánlat kiadásától az elektronikus szerződés-aláíráson át, egészen magáig az onboarding napig, és az első napok segítségnyújtásáig. A betanítás folyamata már a csapaton és a csapatvezetőn múlik alapvetően, de ezt is monitorozzuk és folyamatosan gyűjtjük a visszajelzéseket a belépőktől és a vezetőktől.

HR.P.: Mi a célod, a karriervágyad? 

J.E.: Tavaly nyáron váltottam a jelenlegi munkahelyemre és pozíciómba, és azt hiszem, megérkeztem. Elegendő kihívást jelent a jelenlegi munkaköröm ahhoz, hogy ne azon agyaljak, mi lesz velem öt év múlva. Inkább kisebb lépésekben, egy-egy jövőbeli projektben gondolkozom. Annyi azért biztos, hogy vezetőként még sokat kell tapasztalnom és fejlődnöm, és ehhez a legjobb helyen vagyok most.

HR.P.: Miben érzed magad tehetségesnek, amit a munkád során is hasznosíthatsz? 

J.E.: Szeretek az Excellel pötyögni, ami egy egészséges egyensúlyt teremt a napi feladatok között. Bagatell dolognak hangozhat, de a vlookup függvény magabiztos használata rengeteg időt tud megspórolni egy HR-esnek. Ha valamit nem tudok megoldani egyből Excelben, a Google is nagy segítségemre van általában: csak beütöm a problémámat, és a szócikkekből szinte mindig sikerült kihalásznom a megoldást.

HR.P.: Milyen munkahelyi értékek fontosak számodra, ami nélkül nem választanál egy vállalatot?

J.E.: Mivel legalább napi 8 órát töltünk a munkahelyünkön, nem mindegy, hogy milyen a csapat, tudunk-e együtt dolgozni. A jelenlegi munkahelyemre is úgy váltottam, hogy már korábban megismertem a vállalatot és a kollégákat, tudtam, hogy mire számíthatok, és nem is csalódtam. Emellett HR-esként mindig szem előtt tartom, hogy a HR csapat a munkavállalókért legyen, ha valaki besétál az irodába, mindig udvariasan és készségesen segítsünk, akkor is, ha az adott kérdés épp nem hozzánk tartozik.

HR.P.: Mit jelent számodra a jó vezető?

J.E.: Egy jó vezető nyitott az új ötletekre és képes ezeket beépíteni a napi munkába vagy a folyamatok optimalizálásába. Nagyon sokat számít, ha a vezető felismeri a munkavállaló erősségeit, fejlesztendő területeit, és ennek megfelelően – nyilván a szervezetben lévő korlátok között – próbálja alakítani a kolléga munkakörét. Nem utolsósorban pedig magas EQ-val rendelkezik: észreveszi, ha valakinek épp rossz napja van, vagy valami nem úgy működik a szervezetben/csapatban, mint kellene, és a szituációhoz mérten beavatkozik – akkor is, ha ez csak egy rövid pozitív megerősítés, hogy jól csinálja az illető a munkáját, és rávilágít, hogy nem csak rajta múlik egy feladat sikeres lezárása.

HR.P.: Használsz-e AI-t a munkád során és mit gondolsz a technológiáról, merre vezet a HR-ben? 

J.E.: A vállalat saját ChatGPT alkalmazását használjuk sokszor például angol nyelvű email kommunikációk megfogalmazásában, szabályzatok írásában. Természetesen nem tudja egy az egyben helyettesíteni az emberi gondolkodást, viszont sokat segít abban, hogy időt spóroljon nekünk. A HR Operációban vagy bérszámfejtésben látom a chatbotok értelmét a jövőben, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a munkavállalóknak rettentően nagy igényük van arra, hogy élő emberrel beszélgessenek – még ha nem is feltétlenül személyesen vagy Teams hívásban, hanem inkább chaten, akkor is nagyon fontos nekik, hogy személyre szabottan tudjunk reagálni a kérdéseikre.

HR.P.: Mit gondolsz a Z generáció munkaerőpiacra való lépéséről? Miben változtatja meg ez a korcsoport a munkát a jövőben? 

J.E.: Minden generáció értéket képvisel a munkahelyen, a Z generáció pedig különleges ebből a szempontból, hiszen csak az elmúlt pár évben kezdtük megismerni őket. Nálunk az Innionál nagyon sok gyakornokot foglalkoztatunk, akik ehhez a generációhoz tartoznak. A technológiához való hozzáállásuk már az Y generációhoz képest is sokkal előrehaladottabb, emiatt pedig azt sem várhatjuk el tőlük, hogy több oldalas PDF szabályzatokat olvasgassanak. Fontos számukra a rugalmasság, az otthoni munkavégzés lehetősége és az egészséges work-life balance.

HR.P.: Mit jelent számodra az ideális work-life balance? 

J.E.: Legfontosabb alapelvem, hogy szabadság alatt nem zavarok senkit, és én is igyekszem csak kivételes esetekben ránézni a céges telefonra szabi alatt. Home office-ban még fontosabb, hogy elválasszuk a munkát a magánéletünktől: szeretek külön asztalnál, monitornál dolgozni, és otthon is jár a kávészünet, ugyanúgy, mint az irodában, még akkor is, ha otthon egyedül vagy a férjemmel kávézom, nem pedig a munkatársakkal.

HR.P.: Ha egy dolgot megváltoztathatnál a munkaerő-piacon, mi lenne az? 

J.E.: Nincs ilyen.

HR.P.: Hogyan látod a HR szerepének változását az elkövetkező években?

J.E.: Az elmúlt időszakban már észleltük, hogy a wellbeing egyre nagyobb szerepet kap a munkahelyeken. Szerencsés, ha ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy a munkahely befizeti a munkavállalókat néhány ezzel kapcsolatos előadásra, hanem konzekvensen a munkavégzés során is megjelenik a wellbeing jelentősége: privát egészségbiztosítás, ideális work-life balance, helyettesíthetőség megszervezése a csapaton belül. Ez egyre fontosabb a fiatalabb generációknak, akik sok esetben tapasztalhatták azt otthon, hogy a szüleik a túlórák és a munka miatt fáradtak és stresszesek voltak, ami akár egészségügyi panaszokat is okozott nekik - ők ebből tanulva sokkal tudatosabban szeretnék élni az életüket. De ugyanúgy kihívást fog jelenteni a HR számára a több generáció együttműködése, hiszen Európában és Magyarországon is öregedő társadalmakról beszélhetünk, a növekvő nyugdíjkorhatár miatt egyre tovább dolgoznak az emberek.

HR.P.: Van-e szakmai példaképed és ha igen, miért ő? 

J.E.: Nincs egy konkrét példaképem, de szerencsére sok jó HR vezetővel dolgoztam/dolgozom együtt, és az ő szemléletüket szeretném én is a magam módján hirdetni és aszerint támogatni a HR-t az Innionál. Nem attól lesz valaki jó vezető, hogy feladatokat ad a munkatársainak és aztán ellenőrzi azokat, hanem inkább attól, ahogyan segít nekik a problémamegoldásban és eszköztárat biztosít számukra. Én is erre törekszem jelenleg.