Miért választottad a HR szakmát?

Szakmai pályafutásom minden állomásán emberekkel foglalkoztam, valamint nekik nyújtottam segítséget. Ügyfélszolgálati munkatársként az adott probléma megoldásával, back-office munkatársként az elakadt kollégák szakmai támogatásával, projekttrénerként pedig az új munkavállalók betanításával. Ezen tapasztalatok során felismertem, hogy örömet lelek az emberekkel történő foglalkozásban, azonban egy bizonyos idő után szerettem volna a vállalat életében is nagyobb szerepet vállalni és annak működését is segíteni. A recruitment ezen két terület metszetét teszi ki, hiszen egyaránt segítek a jelentkezőknek megtalálni a számunkra megfelelő munkahelyet és ezzel egyidőben vállalatomat segítem előre a legalkalmasabb, új munkavállalók bevonzásában, akik mindennapi működésünkhöz elengedhetetlenek.

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében? 

Véleményem szerint az ideális karrierút egyik alapszabálya, hogy azt rugalmasan kezeljük és ne kizárólag horizontális irányban tekintsünk rá. Természetesen fontos, hogy kitűzzünk magunk elé mérföldköveket, vagy célokat, azonban nem szabad bele esni abba a hibába, hogy ezekhez görcsösen ragaszkodjunk. Saját példámon keresztül elmagyarázom, hogy mire is gondolok: Concentrixes pályafutásom kezdetén sosem gondoltam volna, hogy ennyi tapasztalatot gyűjthetek különböző pozíciókban a vállalatnál, mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten. Iskolai tanulmányaim során pedig mindig is tudtam, hogy az idegennyelvek használata, valamint a nemzetközi közeg a munkámban fontos szerepet fog játszani számomra, ami egyetemi tanulmányaim alatt kiegészült a HR és a menedzsment iránti érdeklődéssel. Napjainkra pedig senior recruiterként nap mint nap három nyelvet használok a munkámhoz, közvetlen munkatársaim különböző európai országokban ülnek és toborzói tevékenységemet is nemzetközi szinten végzem.

Úgy gondolom, amennyiben nyitott vagy új dolgok megtanulására, különböző feladatok elvégzésére, hajt a tanulási vágy, valamint a rugalmasság, akkor előbb vagy utóbb eléred a karriered során azt, amire vágysz és amiben igazán jól érzed magad. Ezeket a lépéseket tettem eddig, és igyekszem megtenni a továbbiakban is, annak érdekében, hogy karrieremet a következő szintre emeljem. 

Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni?

Saját belátásom szerint úgy a legkönnyebb valakit motiválni, hogy megteremtjük neki azt a környezetet, amiben szívesen dolgozik. Legyen itt szó a megfelelő feladatokról, munkakörülményekről, juttatásokról, vagy előrelépési lehetőségekről. A korábbiakban elmondottakból szerintem látható, hogy számomra a feladatok és munkakörülmények, valamint a fejlődési lehetőség már megfelelő motivációt adnak munkám elvégzéséhez, amelyek mellett számomra még rendkívül fontos egy szuper csapat és kollégák. Mindemellett, ahogyan az a generációmra, úgy rám is igaz, hogy fontosnak találom a rugalmasságot, mind a munkaidő, mind pedig a hibrid munkavégzés kapcsán.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?

Szerencsére nem vagyok olyan személy, akit könnyen ki lehet hozni a sodrából, de természetesen a munkahelyi stressz kisebb vagy nagyobb mértékben mindenki pályafutásában megjelenik. Annak érdekében, hogy ez a lehető legritkábban forduljon elő, munkám során igyekszem priorizálni, strukturáltan elvégezni a feladatokat, és ha szükséges, a problémákat megbeszélni. Amikor azonban mégis stresszhelyzetbe kerülök, akkor számomra ilyenkor is bekapcsol a jó munkahelyi légkör és kollégák fontossága, akik ilyen helyzetekben támogatni tudnak, vagy csak egy-egy apró cselekedettel egy kicsit visszaráznak a normális kerékvágásba. Ezen felül elengedhetetlennek tartom a munka és magánélet elhatárolásának fontosságát, hogy szabadidőmben kellőképpen feltöltődhessek azon tevékenységek által, amikből új erőre teszek szert. 

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?

Úgy gondolom, hogy az élet minden területén fontos lépést tartani a dinamikusan változó világgal, amely a munkaidő és -rend kapcsán is megjelent. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan munkakörök és területek, ahol elengedhetetlen a hagyományos munkaidő és munkarend megtartása. Szerintem az egyes területek különbözősége miatt, nincs egy általános, minden szektorban bevethető tökéletes megoldás, azonban amennyiben egy vállalatnak lehetősége van alternatív munkarendet bevezetni, az tegye meg. A pandémia itt egy nagy lendületet hozott a cégek számára, azonban véleményem szerint a hibrid munkavégzés napjaink legelőnyösebb munkarendje, mivel itt kellő rugalmasságot és szabadságot szab a munkáltató a munkavállalóinak. Ezzel egyidőben azonban nem áll fenn a teljes elszigetelődés veszélye és a munkahelyi kapcsolatok személytelenné válása. 

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t?

Nagyon örülök, hogy ez a kérdés így hangzott el, hiszen úgy gondolom, hogy az AI és a digitalizáció napjainkban inkább egy lehetőség, mintsem, hogy veszély. Véleményem szerint hatalmas segítséget tudnak jelenteni az adminisztrációs munkában, amely a recruitment esetében hatalmas hatékonyságnövelést tud eredményezni. Szerintem ezeket a területeket mindenképpen és minél hamarabb el kell kezdeni használnia minden vállalatnak, hogy megspóroljanak olyan feladatokat, mint az adatfelvétel, adatrögzítés, fizikai papírmunka vagy riportok manuális lehívása, elkészítése. Az így felszabadult időt toborzóként például még egy interjú lebonyolítására, még egy jelentkező visszahívására, vagy jelentkezés kiértékelésére lehet alkalmazni, ami a megüresedett helyekre szükséges munkavállalók gyorsabb megtalálását eredményezheti. 

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?

Legnagyobb elvárásom a vezetőimmel szemben az az őszinte kommunikációnak lehetősége és megléte. Ez magában foglalja a kölcsönös bizalmat is mindkét fél részéről, mind emberileg, mind pedig szakmailag. Szerintem, ami még elengedhetetlen, hogy a vezetőm támogassa és bíztassa a fejlődésemet. Úgy gondolom, hogy ezen tényezők megléte tud egy csapatot előre vinni és hatékony munkavégzésre bírni. Szerencsére ezzel az eddigiekben nem volt problémám, hiszen vállalatunk és vezetőink erre kimondott hangsúlyt fektetnek a Concentrixnél. 

Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket?

Saját meglátásom szerint a generációk közti különbségekre semmiféleképpen sem szabad problémaként tekinteni, hanem annál inkább lehetőségként. A különböző szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalóknak különböznek az erősségei és hiányosságai is, ami mindkét fél számára kölcsönös tanulási lehetőséget jelenthet. Legyen szó egy technikai segítségnyújtásról egy adott feladat kapcsán, vagy egy korábbi történet elmeséléséről, amelyből a másik saját tanulságát vonhatja le. Úgy gondolom, hogy amennyiben az érintettek is nyitottak a kölcsönös tanulásra egymástól, akkor a különböző generációk megléte akár egy önműködő, organikus learning hub forrása lehet.

Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól?

Számomra kimondottan fontos a munkahelyi sokszínűség és inklúzió az előző kérdésre adott válaszomban említett okokból hasonlóan. Saját meglátásom alapján a vállalatoknak egyfajta társadalmi felelősségvállalás céljából is szorgalmazniuk kell a diverzitást és inklúziót. Hálás vagyok jelenlegi vállalatomnak, hogy nálunk alapvető értékeink közé tartoznak az említett fogalmak és szorgalmazzuk a sokszínűbbnél sokszínűbb munkavállalók csatlakozását csapatunkba. Ennek érdekében egyrészről tiszta és egyértelmű kommunikációt alkalmazunk, másrészről pedig rendszeres érzékenyítési tréningeket (etikai és inklúziós tréningek, mikroagresszióról szóló workshopok) tartunk munkavállalóinknak. 

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?

Nagyon sok mindent tanultam munkám során kezdve a csapatmunkában történő munkavégzést és annak nehézségeinek kezelésétől, a munkaidőm megfelelő rendszerezésén és beosztásán át egészen a terhelhetőségem korlátjaiig, vagy ennek felismeréséig és beismeréséig. A legfontosabb azonban talán az, hogy mindig legyél nyitott az új ismeretek elsajátítására, kihívások leküzdésére, és arra is, hogy a hirtelen változások akár új lehetőségeket jelenthetnek. Véleményem szerint turbulens és folyamatosan változó világban élünk, ahol egyik napról a másikra megváltozhat bármi, és ilyenkor fontos, hogy ne úgy tekintsünk erre, hogy ez valami rossznak a kezdete, hanem valami új lehetőségnek az előszele. 

Kit javasolsz következő interjúalanynak és mit kérdeznél tőle?

Ács Balázsnak szól a kérdés: 

Gyakorolt-e hatást a jelenlegi pozíciód a személyiségedre, vagy mindennapjaidra, és ha igen, akkor hogyan?