A háttér
Tibort egy kilenc fős grafikus csoport irányításával bízták meg, akiktől precíz és határidőre készített munkát vártak el – amelynek velejárója egyre gyakrabban a munkaidő túllépése volt. Ez sem a munkavállalók családi körülményeinek nem kedvezett, sem a munkáltatónak. Tibort egy éve nevezték ki csoportvezetőnek és ugyan egy másik szobában dolgozott, de munkája fő idejében a kilenc grafikus feladataihoz hasonló tevékenységet végzett, ellenőrizte és irányította a tevékenységüket, illetve hidat képezett köztük és a felsővezetők között. Az volt a véleménye, hogy ha a csoportja azt tenné, amit kér tőlük, ha elfogadnák őt vezetőjüknek, akkor igenis túlóra és minden különösebb kapkodás, félreértésből adódó veszekedés és distressz nélkül el tudnák végezni a feladatukat. Szerette volna, ha figyelmességgel, kedvességgel és együttműködéssel teli a légkör, de ennek meredeken egyre inkább az ellenkezőjét tapasztalta.
A shadow coachingban és a videótréningben rejlő lehetőségek
Először shadow coaching keretében egy teljes napot a csoportjával töltöttem, egy másik intenzív napot pedig Tiborral, akit az irodáján kívüli helyszínekre, megbeszélésekre is követtem. Mivel gyakran volt mozgásban, ezért az ő és csapata engedélyével rövidebb videofelvételeket is készítettem egy-egy interakciós helyzetről, különösen arról, amikor a csapatához ment be és feladatokat határozott meg, utasításokat adott. A shadowing tényszerű, adatokkal teli (időpont, tevékenység, az alapján pedig néhány egyszerű diagram és összefüggésvizsgálat) eredménye Tibor precíz, adathű igényét jól kielégítette, ám csupán ennek a felhasználásával a coaching folyamatban Tibor még nem tudott önmaga modelljévé válni. Mivel alapvetően irányítással kapcsolatos problémájára keresett megoldást, a látottak alapján úgy véltem, nagyon jól hasznosítható lenne a rövid felvételrészletekre építő holland videotréning módszer és az ezekre felfűzött visszajelző beszélgetések.
A holland videotréning (Video Interaction Guidance – VIG) egy erősségeken alapuló intervenció, amelynek célja, hogy pozitív változást hozzon a kapcsolatokon belüli kommunikációban. A szakember rövid videókat készít és szerkeszt a kliensről, amint az egy másik személlyel (pl. gyermeke, kollégája, tanítványa, ügyfele stb.) interakcióba lép, hogy kiemelje az egymásra hangolódás pillanatait. A videotréner és az ügyfél a tréner által kiválasztott jelenetekkel (az interakció legsikeresebb pillanatairól) együtt gondolkodnak az ügyfél erősségeiről és készségeiről, közösen konstruálnak új jelentéseket, és mérlegelik, hogy az ügyfél mit tesz, ami hozzájárul céljai eléréséhez.
A módszer egyik alapértéke, hogy az emberek az adott pillanatban a tőlük telhető legjobbat teszik, és ha ezt látják-hallják, ebből kiindulva, erre építve tudnak igazán fejlődni. A másik alapérték, amit követ a módszer alkalmazója az a meggyőződés, hogy minden ember, még a kedvezőtlen helyzetekben is, képes a változásra. Következésképpen a VIG célja az „empowerment” elősegítése. A közös áttekintés során a videotréner támogatja a klienst abban, hogy a megtekintett mikromomentumok alapján részt vegyen a metakognitív reflexióban, valamint a saját maga és másik fél vagy felek közötti pozitív interakciók rekonstruálásában. Videotrénereket és videotréner-szupervizorokat a Magyar Videotréning Egyesület képez 2001 óta.
A jó kapcsolat kommunikációs sémájából kiindulva (Biemans és Kennedy) a videotréning képes a felek közötti szinkronicitást újrahangolni azáltal, hogy megmutatja: a jól működő vezetéshez mely alatta levő szinteken vannak már jól működő elemek. Amelyek hiányoznak vagy helytelenül funkcionálnak, azokat segít átfordítani pozitív előjelűvé. Tibor olyan helyzetekben látta magát kívülről és a saját megfigyelői-érzékelői pozíciójától egy egészen más irányból (a kamera, azaz az én szemszögemből), amely segített neki az addig a helyzetről (tágabban a világról) alkotott mentális térképét átalakítani.
Új nézőpontból rátekinteni helyzetekre
Például, amikor egy munkatársával, Jocóval kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy a kollégája sértődötten vette tudomásul, hogy még valamit kér tőle az aznap déli megbeszélésre. Tette mindezt a megbeszélés előtt két órával. Ám a felvételt megnézve már másképp detektálta Jocó viselkedését. No nem első ránézésre, sem a második megtekintésre, hanem harmadikra. A szinte másodpercről másodpercre végzett mikroelemzés hatására a következőket látta a rögzített jelenetben:
Két kopogás hallatszik, majd nyílik az ajtó és Tibor feje jelenik meg: „Sziasztok, megint én. Figyelj Jocó...” A két kopogást követően és még az ajtónyitódás előtt Jocó ezt mondja a képernyőjét nézve: „Kérünk még öt percet, légysziii”.
Tehát két síkon párhuzamosan történik egy-egy kommunikációs sáv, amelyből Tibor egyet nem érzékel, ott és akkor nem hallotta meg, hogy Jocó vele párhuzamosan beszél, időt kér (talán mert benne van valamiben, amire koncentrálni szeretne). Folytatva a képsort, a következőket figyelte meg magán Tibor:
Bal kezében egy A/4-es papírral int a Jocó mögött ülő kollégának, jobb kezével Jocó asztalára támaszkodik, miközben tekintetét körbefuttatja a szobában ülőkön, mindez alatt így folytatja megkezdett mondatát: „nem lesz elég az a két verzió, amit csináltál, még kellene egy vörös és egy kék hátterű is – itt Jocóra pillant le – olyan kódokkal, amiket most küldtem át mélben. – Ekkor arcát már csak félig látni az ajtóban – Csináld meg délre, jól van? Köszi!” – Az ajtó becsukódik.
Mindez alatt mit látott Jocón?
Rápillant Tiborra, majd vissza a képernyőjére, mialatt Tibor bal kezében egy A/4-es papírral int a Jocó mögött ülő kollégának. Mihelyt Tibor jobb kezével Jocó asztalára támaszkodik, Jocó eltesz onnan egy köteg papírt az asztal szélére tolva, majd elhúzza onnan a kezét és az ölébe ejti, szemöldökét összeráncolja és ismét felnéz Tiborra. Tibor közben tekintetét körbefuttatta a szobában ülőkön, és így folytatta megkezdett mondatát: „nem lesz elég az a két verzió, amit csináltál, még kellene egy vörös és egy kék hátterű is” – itt Jocóra pillant le, egymásra néznek, Jocó pedig szólásra nyitja a száját. „…olyan kódokkal, amiket most küldtem át mélben” – Jocó ismét tátog egyet, előre dől, ekkor Tibor már hátralépett, arcát már csak félig látni az ajtóban, hangja onnan hallatszik: „Csináld meg délre, jól van? Köszi!” Jocó hátradől, kezét ölébe ejti, fejét lehajtja. Az ajtó becsukódik.
Tibor a helyzetről benne maradt kellemetlen emléknyomot most felülírta azzal, hogy Jocó inkább csalódott volt és szomorú, mintsem sértődött. Továbbá, hogy nem is annyira a feladat okozott neki nehézséget, hanem az, hogy ott és akkor Tibor nem vette észre és nem hallotta meg a szükségleteit (időt kért, szólni szeretne), bár barátságos hangszínnel beszélt hozzájuk, Tibor a saját beszédtempóját rendkívül gyorsnak találta.
Egy következő jelenetben a déli megbeszélésből néztünk meg egy kétperces részletet, amikor Tibor azt láthatta, hogy a vezetés mozzanataihoz vezető jó kapcsolat kommunikációs sémájában nonverbális és verbális igeneket, megnevezéseket és megerősítéseket közvetít a kollégái, köztük Jocó felé is. Egyszer pedig sikerül észlelnie, amikor egy másik csapattagja szólni szeretne és Tibor mondatát lekerekítve máris megszólítja azt a kollégáját és átadja neki a szót.
A fejlődés útja
A következő napokra Tibor abban határozta meg fejlődési állomását, hogy iktasson be rövid szüneteket egy-egy kérése után, hagyjon időt arra, hogy a többiek megfogalmazzák ellenvetésüket vagy kérdésüket, hogy ott helyben elmondhassák véleményüket neki, sőt kérje ki álláspontjukat is.
Egy héttel később ismét készítettem egy felvételt a csoport irodájában, ahova ki-be szokott száguldani Tibor. Verbális és nonverbális kommunikációján egyaránt észlelhető volt a pozitív irányú elmozdulás és annak egyértelmű jótékony hatása a környezetére. Az interakciós készség hétről hétre képpel fogható változást mutatott és Tibor vezetői fejlődése során önmaga modelljévé válhatott, hiszen csak olyan jelenetekkel dolgoztunk, amikor valamit jól csinált, bár eddig sosem tudatosított magában. Saját kompetenciája eredményességtudatát növelte, munkahelyi kapcsolataiban pedig nagyon gyors változás jött létre. A képek ereje és a coachinggal kísért visszajelző beszélgetések hatására nyolc hét alatt elérte kitűzött céljait. Ebből az első hét a megfigyelésé, hat hét a jelenetekkel való munkáé (3 felvétel és 3 visszajelzés), az utolsó alkalom pedig a zárásé volt.
Egy évvel később az utánkövetés alkalmával, egy derűsebb Tibor fogadott, akinek lendülete és beszédtempója ugyan változatlanul dinamikus volt, azonban az egy évvel ezelőtt hiányolt figyelmességgel, kedvességgel és együttműködéssel teli légkör immár tapintható volt. Előfeltevése, hogy a munkaidő túllépése nélkül is hatékonyan, színvonalasan tudnak dolgozni, a záró alkalmunkat követő hónaptól még mindig rendületlenül kitartott.
Ha te is szeretnél vezetőként fejlődni, szeretettel ajánljuk a március 24-én induló Vezetés & Pszichológia Képzésünket, ahol hiánypótló pszichológiai ismeretekkel és módszerekkel bővítheted szakmai eszköztáradat. További információk és jelentkezés ezen a linken.
