„A fluktuációs mutatók csökkenése nem feltétlenül jó hír: sok helyen nem új munkaerőt szereznek, hanem egyszerűen nem pótolják a távozókat” – mondja Csikós-Nagy Katalin, a kutatás vezetője.
Stabilizáció vagy kényszerpálya?
A fluktuációs ráta az elmúlt évekhez képest mérséklődött: a teljes állomány esetén 23 százalékos szintre esett vissza (elmúlt 9 évben a legalacsonyabb), és a szervezetek többsége további csökkenést vár. Ugyanakkor a kutatás szerint ez részben a romló gazdasági környezet miatt következett be, nem pedig a munkahelyi stabilitás javulásának köszönhetően.
Az autóiparban például a szervezetek 81 százaléka érzékeli a gazdasági visszaesést, és ez kihat a foglalkoztatásra is: számos helyen felvételi stop van érvényben, vagy a távozó dolgozókat egyszerűen nem pótolják. A válaszadó vállalatok 23 százaléka hajtott végre leépítést, míg azok közül, akik nem építettek le, 27 százalék szándékosan nem pótolta kilépőit.
Minden harmadik új dolgozó már a próbaidő alatt távozik
Az egyik legsokkolóbb adat a kutatásból, hogy a munkáltatók szerint tízből három új dolgozó még a próbaidő alatt elhagyja a munkahelyet. Vagyis mire valaki igazán beilleszkedne, már nincs is ott. Sőt, vannak olyan cégek, ahol már 10-ből 7 új kolléga sem jut el a beilleszkedésig – vagy azért, mert nem válik be, vagy mert ő maga dönt a gyors távozás mellett.
Ez a tendencia az elmúlt években tovább romlott. Míg
korábban az ilyen korai kilépések aránya körülbelül 25 százalék volt, mostanra 30 százalék fölé emelkedett.
És hogy mi állhat a háttérben? Egy másik kutatás szerint a munkavállalók negyede már az első héten olyan negatív élményeket szerez, amelyek megingatják a bizalmát – sokszor ez a rideg fogadtatásról, embertelen bánásmódról vagy épp a teljes érdektelenségről szól. Ilyenkor nem is tud kialakulni a kötődés vagy az elköteleződés.
Ehhez jön még, hogy a fiatalabb generációk más elvárásokkal érkeznek a munkahelyre. Fontos számukra a figyelem, a visszajelzés, az értelmes munkaélmény – és ha ezt már az elején nem érzékelik, könnyen továbbállnak.
A tanulság egyszerű, de súlyos: nem elég felvenni valakit – meg is kell tartani már az első naptól kezdve. Ehhez pedig a cégeknek is változniuk kell. Nem csak a kiválasztás folyamatán, hanem a fogadtatáson, az első hetek élményén, és azon, hogy emberként kezeljük az új kollégát – ne csak egy új „erőforrásként”.
Nem a gazdaság pörög most, hanem az bejárati ajtó. És ha nem kezdjük el időben megerősíteni, nem lesz, aki belép rajta.
Kilépési ok: a vezető – de ezt senki nem mondja ki
A fluktuáció mögött húzódó okok között továbbra is előkelő helyen szerepelnek a vezetői stílus, a munkarend, valamint a stressz és kiégés. Sokan azonban ezeket az indokokat nem merik kimondani – helyettük „családi okra” vagy „egészségügyi indokra” hivatkoznak.
„A kilépő dolgozók gyakran nem őszinték, mert nem érzik magukat biztonságban. Pedig, ha a valódi okokat ismernénk, megelőzhetnénk a problémákat”
– hangsúlyozza a kutatás vezetője.
A kutatás ezért külön figyelmet fordít az exit interjúk minőségére, valamint arra, hogy a fluktuáció nem csak számokról, hanem emberekről és kapcsolódásokról szól.
A megtartás első sorban a vezetők dolga – a vezetők erre való felkészítése pedig a HR-é.
A felmérés szerint a 2025-ös év legfontosabb HR-fókusza a munkaerő-megtartás (76 százalék), valamint a kulcsemberek megtartása (56 százalék). De ezek a célok nem valósulnak meg bónuszrendszerekkel vagy toborzási kampányokkal.
A kutatás hátterét adó Megtartás című könyv egyik központi gondolata, hogy a boldog, elégedett, elkötelezett dolgozó marad – mindenki más menni fog.
És hogy mitől boldog egy dolgozó? A válasz egyszerű, mégis ritkán megvalósított: figyelem, bizalom, támogatás és értelmes munka egy működő csapatban. Vagyis nem „ingyen gyümölcsnap” kell – hanem hiteles vezetés. A tanulság: nem a fluktuáció a veszély, hanem a tétlenség.
Bár a számok most kedvezőbbnek tűnnek, a kutatás arra figyelmeztet: a valódi veszély az, ha a vezetők hátradőlnek. Mert a gazdasági nyomás miatt ma lehet, hogy kevesebben váltanak, de ha egyszer újra mozdul a piac, csak azokat a munkahelyeket választják majd, ahol jó lenni.
(Borítókép: Adobe Stock)
