Miért választottad a HR szakmát?

Nem volt tudatos választás. Diákmunkát kerestem, amikor szembejött egy gyakornoki pozíció az AGCO Hungary-nél. Szimpatikusnak tűnt a leírás, ezért jelentkeztem, és sikerült is bekerülnöm. Végül annyira megszerettem mind a HR-t, mind a céget, hogy 8 és fél évre ott is ragadtam, és ezen a területen belül váltottam munkáltatót is. Összességében élvezem azt, hogy emberekkel foglalkozunk, őket fejlesztjük, segítjük. Jól tudom hasznosítani a tanári készségeket és a pedagógia/pszichológia kurzusokon tanultakat is, amik a mai napig a kedvenc témáim.

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében?

Számomra fontos az alapok megtanulása, és az is, hogy a HR több területét is megismerjük, így jobban átláthatunk folyamatokat és rendszereket. Nekem is voltak junior pozícióim, ahol megtanultam az alapokat; aztán belekóstoltam többféle részébe a HR-nek, és ez sokat változtatott a látásmódomon. Amikor átülsz a túloldalra és megtapasztalod felhasználóként azt a folyamatot, amit addig te alakítottál, akkor fogod igazán megtapasztalni, mi mennyire működőképes. Próbálok minél többet tanulni, olvasni és minél több projektnek részese lenni, hogy ne csak elméleti, hanem gyakorlati tudást is szerezzek. Erre egy jó példa lehet, amikor junior talent management pozícióban dolgoztam, és jelentkeztem egy talent acquisition projektre, hogy fejlesszem a project management készségeimet, illetve szélesítsem a látókörömet is.

Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni?

A tanulás lehetősége, a fejlődést támogató közeg és a jó vezető. Fontos, hogy a cég nyitott legyen új szemléletekre, arra buzdítsa a dolgozókat, hogy fejlesszék önmagukat, és hogy időt és energiát fektessen a vezetők képzésésbe is. Úgy hiszem, ha hozzájárulunk az egyének sikereihez, akkor a cég is sikeres lesz. Nálunk ez azt jelenti, hogy a napi feladatok mellett a vezetőm mindig odafigyel arra, hogy miben szeretnék fejlődni, milyen témák érdekelnek, és ezekre próbál nekem lehetőséget nyújtani. Ezeket az ambíciókat évente többször átbeszéljük, és lépéseket is teszünk azért, hogy megvalósuljanak (pl. kurzusokhoz kapok hozzáférést, beleláthatok az ő munkájába, prezentálhatok magasabb vezetők előtt, stb). Ehhez természetesen egy együttműködő és konstruktív vezető is kell – szerencsére ez számomra maximálisan adott.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?

Igyekszem strukturáltan dolgozni, ami segít az időbeosztásban és a prioritások kialakításában. Ezáltal mindig tudom, mire kell fókuszálnom és jobban érzékelhető a haladás is. Amikor stresszesebb időszakok vannak, akkor próbálok mindennap időt szánni olyan dolgokra, amik kikapcsolnak (főzés, pilates, sorozatok/filmek) – vagy egyszerűen csak hamarabb lefekszem aludni és kipihenten könnyebb másnap újra belevágni a dolgokba. A sport és a tudatosság sokat segít a stressz kezelésében, és léteznek hatékony módszerek önmagunk megnyugtatására is, ha gyors segítségre van szükség (pl. pillangóölelés).

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?

Eddig minden munkáltatóm rugalmasan kezelte a munkaidőt – ez számomra szimpatikus hozzáállás, viszont ehhez szükséges egy alapvető bizalom és egymás magánéletének a tiszteletben tartása is. A négynapos munkahét sokáig vonzónak tűnt, de ehhez kulturális- és gondolkodásbeli változás is szükséges. Szerintem a meeting-free Friday (értekezletektől mentes péntek) kezdeményezés jól tud működni, és előnyös, hiszen így pénteken mindenkinek van ideje minőségi munkára, lezárni a hetet, megtervezni a következőt, és egy sokkal „elégedettebb” érzéssel vághatunk bele a hétvégébe.

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t?

Az AI valószínűleg sokkal jobb választ adna, de röviden: nagyon sok mindenben. A digitalizáció egy jobban átlátható és nyomonkövető rendszert teremt, ami segíti a gyorsabb és hatékonyabb ügyintézést, munkavégzést a HR-en belül is. A dolgozók bármikor elérhetik a dokumentumokat, adatokat, és ami még fontosabb, hogy bárhonnan – tehát nő az önkiszolgálás aránya. A digitalizált adatok által készíthetünk kimutatásokat, könnyebben tudunk tervezni és együtt dolgozni globálisan más csapatokkal. Az AI segíthet a repetitív feladatok elvégzésében, ami időt szabadít fel olyan teendőkre, amelyek több időt, gondolkodást és emberi „érintést” igényelnek. Nem gondolom, hogy elveszi a munkánkat, sőt, inkább még jobban megmutatja azt, amiben nélkülözhetetlenek vagyunk. Például, ha egy chatbot segít megválaszolni mindennapos kérdéseket, és nem kell ugyanarra a kérdésre tízszer válaszolni egy héten, akkor több időnk és energiánk marad olyan beszélgetésekre, amelyek összetettebb, az emberek életét mélyebben érintő eseményeket ölelnek fel (belépés, kilépés, házasság, gyermekszületés stb).

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?

Az én elvárásom az, hogy egy vezető foglalkozzon a beosztottakkal, segítse, fejlessze őket, emberként viselkedjen velük. Fontos, hogy megbecsülje a dolgozókat és hogy hagyjon teret a munkavégzéshez. Számomra a jó vezető az, aki engedi, hogy a dolgozók alkossanak, tanuljanak, új dolgokat próbáljanak ki, de mindig ott van a háttérben, ha segítségre van szükség. Egy jó vezető büszke az emberei sikereire és segíti az előrehatadásukat. Képes stratégiai jövőképet mutatni és képviseli az egyének érdekeit is.

Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket?

Oktatással, türelemmel és némi differenciálással – nem rossz értelemben, inkább inkluzív és empatikus gondolkodásra utalok. Minden generációnak megvan a maga sajátossága, fontos, hogy megértsük, mi motiválja az adott generációt, és hogyan lehet hidat építeni a különböző korosztályok között. Szerintem mindenkinek van tanítanivalója a többiek számára, és ezt érdemes kihasználni. Mondok egy példát is, hogy lássuk, hogyan tud ez működni a valóságban: ha egy HR területet célzó fejlesztési programot készít a cég, akkor fontos figyelembe venni, hogy a különböző generációknak különböző háttértudása és tapasztalata van. Ebből a szempontból egyeseknek hiányosságai, másoknak erősségei lesznek. Az X generáció tud end-to-end folyamatokra gyakorlati példát hozni, míg a Z generáció jártas lesz a közösségi média témában. A fiatalabb generációk ügyesebben kezelik majd a technológiát; az idősebb generációnak pedig nem kell sokat mesélni a leépítésekről, nehezebb pénzügyi helyzetek átvészeléséről stb.

Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól?

Nagyon fontos, és amikor munkahelyet váltottam, akkor is szem előtt tartottam, hogy ezeknek az elveknek a munkáltató megfeleljen. Számomra az elengedhetetlen, hogy a cég lépéseket tegyen egy diverz és inkluzív munkahely megvalósítása felé, ne csak azt mondja, hogy ez fontos számára. Sajnos sok cég beszél róla, de kevesen tesznek valóban lépéseket. Például a külföldi munkavállalók és/vagy megváltozott munkaképességűek alkalmazása sokat elárul a cég nyitottságáról. Nem kellenek szuper, csilli-villi dolgok, csak támogatás és befogadás – ez példamutató a dolgozók számára is.

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?

Az, hogy minden körülmények között embernek kell maradni, egyikünk sem ér többet a másiknál. Az üzleti világban könnyű elveszni a feladatok, munkakörök, prioritások és egyéni érdekek között, de mindig szem előtt kell tartani hogyan beszélünk/viselkedünk egymással. Számomra fontos, hogy tudjam képviselni a cég nézeteit és értékeit.