Miért választottad a HR szakmát? 

Már viszonylag korán érdekelt a HR, amikor még nem is sejtettem, hogy ez a szakma mit is foglal magába. Habár elég rögös úton jutottam el hozzá, hiszen középiskolásként még a reál tantárgyak érdekeltek leginkább. Bár, ha visszagondolok már akkor is voltak jelei, hogy a szakmai napokon a szervezetek által nyújtott előadásokon a HR-sek felé több kérdésem volt az ő szakterületükről, mint a cég lehetőségeiről. Azonban csak az egyetemen ismerkedtem meg igazán a szakma jellegével, hogy miből tevődik össze. Az egyetem által biztosított intézménylátogatások és egyéb előadásoknak köszönhetően szerettem meg igazán ezt a területet. Mindig is vonzott a sokszínűsége és éreztem, hogy ez az a szakterület, amelyben könnyedén megtalálom az éppen akkori élethelyzetemnek megfelelő munkát. 

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében? 

Az ideális karrierutamat egy sokszínű halmazként képzelem el, ahol előfordulhatnak közös metszetek és kapcsolódási pontok, míg máskor kialakulhatnak teljesen különálló irányok.

Úgy vélem, hogy nyitottnak kell lennünk az éppen aktuális változásokra és lehetőségekre. Hiszen a munkaerőpiac folyamatos átalakulásban van, ami a szakmák változását, kialakulását és esetleges eltűnését is eredményezi. Emiatt folyamatosan fejleszteni és képezni kell magunkat, nem véletlenül létezik az élethosszig tartó tanulás definíciója. Ezzel pedig mint HR szakember muszáj azonosulnunk, hiszen az újabbnál újabb trendek ismeretével segíthetjük a cégünk, a munkatársaink és a saját életünket is.

Illetve fontos, hogyha valami újba kezdek legyen az egy új képzés, munkaterület vagy bármi hasonló, akkor az összképre érdemes gondolni. Ha kudarc ér, mindig emlékeztetem magam arra, hogy a múltbeli „kudarcokból” szerzett tanulságok formálták a fejlődésemet, és vezettek oda, ahol most vagyok.

Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni?

Az egyik legnagyobb motiváló erő a számomra, ha úgy érzem hasznos tagja vagyok a csapatnak és bizalommal fordulnak hozzám kérdésekkel vagy egy éppen felmerülő dilemmával. Ezáltal azt érzem, hogy akármennyire vagyok "újonc", megbíznak bennem annyira, hogy akár felelősségteljesebb feladatokat is rám bízzanak. 

Az EPAM-nál jellemző a folytonos visszajelzés a cégen belül és kívül is. Többször előfordult, hogy a kiválasztási folyamatban lévőktől kaptam pozitív visszajelzést a munkámra. Ezek mind nagyon motiválóan hatottak.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?

A munkahelyi stresszel sokaknak nehéz megküzdeni, ez alól én sem vagyok kivétel. Pályakezdőként sok nyomás helyezkedhet ránk, hiszen bizonyitani szeretnénk, hogy megértünk a munka világára. Előfordul, hogy nagyobb nyomást helyezünk magunkra, túlgondoljuk a feladatainkat és azoknak következményeit. 

Amikor stresszhelyzetbe kerülök, próbálok tudatos maradni, lenyugodni, és ezt a mentális terhet levenni a vállamról. Először felmérni a helyzetet, hogy a valóságban mekkora is ez a stresszforrás, ebben legtöbbször egy pár perces pihenő segít, mikor elvonulok a laptopból és átgondolom az aktuális helyzetet és a megoldási lehetőségeket. Sokszor előfordul, hogy ez alatt a rövid idő alatt megoldódik az akkori vészhelyzet.  

A tudatosság fenntartásában és az ehhez hasonló helyzetek kezelésében sokat segítenek a kisebb szünetek, ha egy ideig teljesen mással foglalkozom (pl.: olvasás, zenehallgatás, sportolás) és még ha valakivel a munkahelyen ezt megbeszélhetem.

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?

Az egyetemi rugalmas napirend után eleinte nehezebb volt átszokni a hagyományos 8 órás munkarendhez, de lényegesen egyszerűbb tervezni vele. A társadalmunkban is erre a munkaidőre van minden ütemezve, például így nyitnak a boltok. Sokat segít, hogy home office-ban, rugalmas munkaidőben dolgozom, amely nagyban megkönnyíti a hétköznapi feladatok elvégzését. Eddigi tapasztalataim alapján egy nagyszerű munkavégzési módnak gondolom, amely lehetővé teszi, hogy a munkaidőben kialakult holt időket is aktívan kihasználhassuk. 

Ami negatívum a hagyományos munkarenddel szemben, hogy mellette nehéz aktívan eltölteni a munka utáni szabadidőt vagy akár más egyebet is beletenni egy fárasztóbb munkanapba. Idén ősszel volt lehetőségem szabadságokkal kipróbálni a 4 napos munkahetet, amely nagyban növelte az aktivitásom és a hatékonyságom. Több időm volt pihenni, aktív szabadidőt tölteni (olvasni, kimozdulni, filmezni), illetve hatékonyabban beosztani a munkaidőmet, hiszen azon a héten 4 nap alatt kellett befejeznem a feladataim.  

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t? 

A digitalizáció már régebb óta segíti a HR területét. Gondoljunk csak bele a munkavállalóknak már évek óta lehetősége van online böngészni a hirdetések között és jelentkezni a digitalizált önéletrajzukkal. Munkáltatói oldalról is megkönnyíti a toborzást, valamint a dokumentációk elvégzését.

Az AI ezzel ellentétben az utóbbi pár évben kezdett kibontakozni és elérhetővé válni a hétköznapokban. Az AI alapú támogató eszközök gyorsabbá tehetik a munkához kapcsolódó feladatok elvégzését, valamint segíthetik az emberi tényezőből fakadó hibák minimalizálását. A HR az emberi tényezője miatt képes olyan megmagyarázhatatlan döntéseket hozni, ami képes hátráltatni is a vállalatokat. Vegyük például a toborzási-kiválasztási folyamatban történő interjúhelyzeteket, ahol kialakulhat a jelölt irányába szimpátia vagy éppen ellenszenv.

Ez képes olyannyira eltorzítani az interjúztató véleményét, amely következtében invalid döntést hozhat meg, és alkalmatlan munkavállalót választ, vagy éppen egy remek szakembert utasít vissza.

Volt lehetőségem AI által vezetett interjúban részt venni, amely jó élmény volt és pozitív eredményt kaptam vissza, de úgy gondolom az AI túlértékelte a tudásomat. Ez a helyzet is tükrözi, hogy nem képes teljesen helyettesíteni az interjúztatókat. Hiszen egy kiválasztási folyamat közben az interjúztató tisztában van azzal, hogy nemcsak a szakmai tudásnak kell meglennie, hanem olyan emberi tulajdonságoknak is, amelyet a mesterséges intelligencia nem képes azonosítani. Megfelelhet a jelölt, de a jövőben nem az AI-jal fog együtt dolgozni, hanem emberekkel.

Emellett úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligenciát szabályozni kellene, hiszen így, hogy mindenkihez elér, többen próbálják felhasználni negatív célokra, esetleg csalásra az interjúk alatt. Összefoglalva tehát fontos, hogy az AI-t a folyamatok megkönnyítésére, nem pedig az emberi tényező teljes helyettesítésére használjuk.

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?

Szerintem egy jó vezető empatikus és képes támogatni a beosztottjait. Ezáltal biztosítja, a teret, hogy bizalommal forduljanak felé, ha esetleg segítségre vagy támogatásra lenne szükség. Emellett képes jól definiált és elérhető célokat megszabni. Fontos még, hogy a csapatáért képes legyen kiállni, védje az érdeküket és felelősséget vállaljon értük. Ezenfelül még úgy tud támogatni, ha hasznos visszajelzést tud adni a munkámról, arról, hogy miben fejlődhetek és ennek elérésében milyen saját célokat tűzhetek ki. 

Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól?

Fontosnak tartom a diverzitást és az inklúziót, hiszen általa képes egy vállalat sokszínűvé válni. Ezáltal több nézőpont és gondolat képes teret nyerni és így lehetővé teszi, hogy egy tanuló szervezetté, egy reziliens céggé alakuljon. 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a jelenlegi munkahelyemen jelen van mind a diverzitás, mind az inklúzió. Multinacionális cégként a különböző hátterű munkatársak sokszínűsége nagy érték, és a vállalat megfelelő képzésekkel és információkkal szolgál minden kultúráról, ezzel támogatva az inklúziót. Tehát fontos, hogy amennyiben egy cég igyekszik a diverzitásra, tegyen annak érdekében, hogy felkészítse a munkavállalóit a kulturális és speciális különbségekre. 

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?

A legfontosabb dolog, amit megtanultam a munkám során, az a kommunikációnak a jelentősége. Ha jó a kommunikációs stílusunk és kifejezési módszerünk az nagyban elősegítheti egy feladat hatékonyabb elvégzését. Ezáltal szívesebben is dolgoznak velünk együtt a munkatársaink és remek kapcsolatokat lehet kialakítani. A félrekommunikáció és az információ nem megfelelő átadása csak megnehezít minden lépésünket.

Azonban a kommunikáció alatt nemcsak a megfelelő információátadást értem, hanem a visszajelzések biztosítását is, amik fontos szerepet játszanak mind cégen belül, mind a jelentkezőkkel való kapcsolattartásban. Mivel pályakezdőként frissen él bennem, és tudom, milyen szörnyű érzés munkakeresőként válaszra várni, ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy mindig biztosítsam a megfelelő visszajelzéseket legyen az pozitív vagy éppen negatív jellegű.